„Ebben a plébánia épületben rejtegette Dr. Tomori János káplán a világhírű izraelita operaénekest, Székely Mihályt 1944 október 25 – 1945 január 10-ig. Bátor emberbaráti cselekedetéért az utókor tisztelete övezze Őt!” – olvasható a tegnap avatott emléktáblán a két barát, az egykori kispesti káplán és a pontosan 105 éve, 1901. május 8-án született énekművész arcképe alatt. Székely Mihály portréja egy 1944. szeptemberi dedikált fénykép alapján készült, így a táblán ennek szövege is olvasható: „Jánosnak! Igaz, őszinte szeretettel és nagyrabecsüléssel Székely Mihály”.
A Himnuszt követően Hegedűs László méltatta Tomori bátor tettét: „nemcsak megalkuvók voltak, hanem olyanok is, akik hősiesen helytálltak” – hangsúlyozta az esperes-plébános. A Kispestről származó Pálos Frigyes prépost-kanonok, aki azokban a hetekben – még kispapként – szintén találkozott a plébánián bujkáló operaénekessel, személyes élményeit osztotta meg a hallgatósággal: nemegyszer reverendába öltöztették Székelyt, nehogy mások felismerjék. „Vigyáztunk arra, hogy abban az ostoba, garázda időben ne történjen baja sem Neki, sem másoknak.” – fogalmazott. (Tudni kell, hogy a közeli kaszinó épülete akkoriban nyilas székház volt.)
Az emléktáblán kívül egy tabló is emlékezik a két barátra. Itt található az operaénekes dedikált képe, valamint a kispesti bujkálásáról szóló újságcikk, amely szerint „oly jól érezte magát Kispesten, hogy alig akaródzott eljönnie”, és amelyből megtudható, hogy Székely a főváros ostromának befejezésével tért vissza Budapestre és az Operába. Olvasható a művész özvegyének Tomorihoz írt köszönő levele is Székely temetése után. Látható a kispesti káplán korabeli fényképe és az 1975. évi kanonoki beiktatásról készült fotó is.