De sokszor hallottam társaságban ezt az elhárító mondatot, amikor valamiről vitáztak, s én jóhiszeműen ajánlottam, hogyan lehetne a témát megoldani. Mivel nem vagyok egy erőszakos ember és valóban elég régen volt, amikor számítottam annyit Kispesten, hogy véleményemet legalább meghallgatták - így fokozatosan elhallgattam e vitáknál. Pedig, ha jól számolok nagyon kevesen élünk már régi kispestiek - ismeretlen egykori vezetők, híres iparosok, tanítók, tanárok, papok, társadalmi egyesületek -, kik egy időben éltek és dolgoztak Kispestért. Ma már sajnos sok esetben elfeledettek, akikről érdemes lenne a mai vezetőknek, tanároknak, diákoknak és újabb lakótársaimnak is valamelyest tudni.
Novembertől, amióta járásomban erősen korlátozott lettem, nem vitázok, inkább, amíg erőm engedi írogatok az Újságban, hol a betű nem tud beleszólni..."hogy ez már régen volt!" - igaz itt a helyszűke miatt nyúlfarknyi lehetőség van, hogy érthető történet születhessen, amit Kispest hatvan ezer lakójából, ha hatvanan elolvasnak.
Előbbi írásaimban közöltem néhány megbecsülendő nevet, de nem adom fel újabbak következnek...Íme: DEMUTH LAJOS tanár.
Demuth Lajos ének- és zenetanár az első világháborús frontszolgálat és a szibériai hadifogságból 1920-ban hazatérve a Kispesti Kossuth téri Polgári Fiúiskolába kapott beosztást.
Ének és zeneoktatásban a Kodályról elnevezett módszerrel kitűnő énekeseket nevelt a 120-150 tagú diákénekkarai számára, akikkel városunk ünnepségein (de egész Budapesten és vidéken is), hangversenyeken, rádióban is szerepelve országos viszonylatban is ismertté tette Kispestet. A Polgári Iskola 40 tagú szimfonikus zenekarával is kiérdemelte neves zeneszakértők elismerését. Államilag engedélyezett hegedűtanfolyamán ingyen tanította a szegény sorsú tehetséges gyerekeket. 1926 -tól a kispesti Deák Ferenc és a budapesti Kölcsey gimnáziumban éneket tanított és énekkart szervezett. 1930-ban az Országos Középiskolai Dalosversenyen a Deák Ferenc Gimnázium énekkarával első díjat nyert, az iskola pedig díszoklevelet kapott. A Kispesti Iparos és Kereskedő Tanonciskola vegyes karával többek között előadatta a Városi Ipartestületi Ünnepségen a Rákóczi indulót is. Budapest Polgári Iskoláinak Dalosünnepén a rendezőbizottság alelnökeként, mint irányító betanítja és vezényli a Zeneakadémián, a hatszáz tagú diák kórust. Mint a Kispesti Zeneegyesület ügyvezető alelnöke éveken át szervezi és irányítja a munkát és hangszeres szereplőként is tevékenykedik. Szimfonikus diákzenekarával, énekkarokkal szerepel és előadásokat tart a Kispesti Népművelési Bizottság rendezvényein.
Nyugdíjasként még éneket tanított a Petőfi utcai iskolában, és tanártársait segítette a versenyek rendezésében, elbírálásában.
Tevékeny élete 1979-ben ért véget. Hamvait a kispesti temetőben helyezték el.
Volt diákjai, régi kispestiek posztomusz díszpolgári címre javasolják, nem érdemtelenül!
Péter bácsi, Brogyay Péter