Ötvösművészet és könnyed festészet

2011.04.13.

„Senkiével össze nem téveszthető forma-, szín- és látványvilág”, „légies könnyedségű stílus” – így jellemezte Fajka János képzőművész munkáit Mohay Orsolya művészettörténész az alkotó kedd délután nyílt kiállításán. A tűzzománc képeket, amelyek „kizökkentenek az időből”, június 13-ig láthatja a közönség a Városházán.

A Kispesti Városháza Tárlat keretében kiállító képzőművészt Vinczek György alpolgármester köszöntötte a kedd délutáni megnyitón, majd Mohay Orsolya művészettörténész méltatta Fajka János munkásságát.

„A tűzzománc technika Fajka János képzőművész keze alatt/által egyszerre egy ősi, dekorativitásra törekvő ötvösművészeti tevékenység, és egyszerre könnyed festészet, a maga – technikától független – autonomitásra törekvésével...
Képei merevített rézlapra készülnek, melyre vékony huzalokból hajlítva kerül a mintázat, maga a kép vonalbelisége. Az így, egymástól elhatárolt, fennmaradt köztes területekre kerülnek a zománcanyagok (eredetileg vizes üvegpor, ma szintetikus anyagok), melyek kiegyenlítik a rézhuzalok magasságát. A különféle színek különböző hő mellett kapják meg végleges színüket, így többszöri égetésre is sor kerülhet. A kiégetés után a képeket simára csiszolja és polírozza...
Fajka János művészetére jellemző a vidám, tarka színvilág, mesebeli – mitológiai, archetipikus figurák, jelenetek használata. A térbeliség teljes hiánya a síkon tömörséget képez. A képek telítettek, mondhatni zsúfoltak. Épületek, szekerek, állatok, emberi figurák egymás mellett, fölött, egymásba átcsúszva. A perspektíva hiányában az időbeliség kap hangsúlyt. Képei éppen történő történéseket sejtetnek, önmaguk narrátoraiként beszélik el önmagukat. Az 1960-as években, az akkor induló fiatal iparművész-közösség jellemző forma- és eszközigénye mindenképpen egyfajta realisztikus ábrázolásmód, melyre nagy hatást gyakorolt Picasso, művészete, valamint egy újszerű érdeklődés a különféle népek népművészete, mesekincse iránt. Ez az irányvonal érezhető a szilikátipar más ágaiban is, mint a kerámia és az üvegművészetben is.
(11 kép)
 Az egész XX. századi képzőművészet karizmatikus figurája Pablo Picasso 1907-ben alkotta meg Avignoni kisasszonyok című kubista festményét, mely a valóságról alkotott elképzeléseket radikálisan átalakította. Látásmódjának jellegzetessége, hogy egyszerre több nézőpontot/szempontot mutat fel. Igen egyszerű és hatásos kifejeződése ez a primitív kultúrák, a gyerekrajzok megoldásának az időbeliség problémájának megfejtésére. Az idő másik, álomszerű nagy mestere, Chagall szürrealista művészete, mely végzetesen összekapcsolódik az orosz zsidóság sajátos hiedelemvilágával, valamint – közvetlenül –, élete eseményeivel. Talán ők ketten lennének – főként álomszerű, nem annyira történeteket, mint inkább összefüggéseket sejtető festészetük egy-egy korszakával – Fajka János művészettörténeti elődei.
Említést kell tennünk a képekhez szorosan kapcsolódó keretekről. Itt nem szokványos képkeretekről beszélünk. Fajka János maga tervezte meg tömör fából készült ívelt, vagy egy, esetleg kétfejes keretit, melyekben további zománc-képek jelennek meg, illetve némely munkáknál megjelenik egy díszítőmotívumokkal ellátott zománc bordűr is. Ez a fajta „keretelés” emlékeztet engem a színház fekete dobozának (a tulajdonképpeni görög szkéné) megjelenésére, mely a néző felé szoros, síkszerű keretet formáz. A színházi előadás mindig saját, maga alkotta idővel dolgozik, melynek a reális időhöz nincs köze. Évek telhetnek el, avagy pillanatok bővülhetnek percekké egy-egy előadás alatt.
Fajka János tudatosan, és egyben képzeletéhez hűen, alakította ki légies könnyedségű stílusát; sajátos, senkiével össze nem téveszthető forma-, szín- és látványvilágát.
Fajka János munkái kizökkentenek az időből, egy másfajta realitást tárnak elénk. A kizökkent időben (tűz-alkotta) fény van, kiegyensúlyozottság és a boldogság lehetősége.”

iwiw.hu | facebook | twitter | google | yahoo |