21 éves szociológus-hallgató vagyok az ELTE társadalomtudományi karán. 2 éves korom óta Budapesten élek, azon belül 5 éves korom óta Kispesti panellakásommal, jelenleg édesanyámmal kettesben, mivel szüleim 16 éve elváltak, idősebb testvéreim pedig elköltöztek.

Hazudnék, ha lokálpatriótának nevezném magam, hiszen már az óvodáim is másik kerületekben voltak, a helyi kortársaimmal pedig nagyon keveset voltam együtt, nem tudtam beilleszkedni a közegbe. De nem is bánom. Sokkal többet adott nekem a szuverén kozmopolita lét, mint bármilyen közösségbe való beleolvadás. De a közösség szempontjából sem elhanyagolható erény, hogy minden részrehajlástól és személyes érdekeltségtől 100%-ig mentes vagyok, csakis az igazságérzetem és humanista érzékenységem, meg az előítélet-mentes észérvelés határozza meg, hogy milyen politikai döntéseket pártolok. De összességében kedvelem Kispestet, nem tartom rossz helynek.

Egészen fiatal korom óta foglalkozom a politikával, bár igazán kiforrott és minden előítélettől fölszabadult világnézetet csak mostanra sikerült kialakítanom. Politikai krédóm lényege megragadható a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszavában, a felvilágosodás eszmeiségében, a konzervativizmus elleni küzdelemben.

Hiszem, hogy minden ember szabadnak született, hogy az egyén alárendelése bármely törzsnek, nemzetnek, egyháznak, családnak, vagy gazdasági egységnek a szabadság megfojtásával, az emberi lény lealacsonyításával egyenlő. Csak akkor és csak addig gátolhatjuk egy ember szabadságát, amíg az gátolja embertársainak a szabadságát. Ezen felül minden szabadságmegvonás bűncselekmény az emberiség ellen. Ennél fogva mélységesen megvetem az etnocentrikus gondolkodást, a nacionalizmust, a homofóbiát, az egyházak lelkiismereti zsarnokságát, a könnyű drogok és pszichedelikus szerek fogyasztásának bármiféle korlátozását, a homoszexualitás büntetését, és a neoliberális gazdasági paradigmát is, amely minden emberi szabadságot a gazdasági hatékonyság alá rendel.

Hiszem, hogy minden ember egyenlőnek született, tehát minden embernek eredendő joga, hogy olyan sorsot éljen, amilyet akar. Nem gátolhatja ebben sem bőrszíne, sem nemzetisége, sem jövedelme, sem vallása, sem kultúrája, amelyet akaratától függetlenül ültetett belé a társadalom. Hiszem, hogy mindenki mindenkihez tartozik, vagyis az embereknek bármilyen módon való elkülönítése különféle (nemzeti, vallási, etnikai, kulturális) csoportokba teljes mértékben mesterséges, tehát csak az egyén szabad akaratából valósulhat meg. Továbbá hiszek abban, hogy ezeknek az ideáknak a valósággá tétele a tudás megszerzésével és helyénvaló alkalmazásával lehetséges. Az emberiségnek tehát kötelessége minden lehetséges eszközzel ösztönöznie a tudományok és a technológia fejlődését és egyre szélesebb körben való elterjedését, hogy annak minden gyümölcsét végül minden emberi lény élvezhesse.

daniel.marton@gmail.com