2011.09.27.

Gyönyörű késő nyári időjárást idéző szeptemberi szombat délután. Csalogató zongoraszóra érkező kedves törzsvendégek, akik már jó előre asztalt foglaltak maguknak. A régi ismerősök mellett új arcokat is felfedezek. Hamarosan megtelik a kis könyvtári kávéház. Kockás abroszok, szódavizes üvegek. Akár egy hajdan volt tabáni, vagy budai kisvendéglőben. Horváth Kornél a zongoránál épp a vén budai hársfákról énekel.

Saly Noémit régi kedves ismerősként köszöntjük szeptember 24-én, hisz – a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum tudományos munkatársa – immár harmadik alkalommal látogat el hozzánk Kispestre, közkívánatra. Elkezd mesélni, s mi belefeledkezünk a krisztinavárosi történetekbe. Megtudjuk, hogy az 1700-as évek első harmadáig azért nem épült be ez a környék, mert a Budai Vár védelmét biztosította az esetleg visszatérő török ellen. Az első épület egy kis kápolna volt, melyet Pier Paolo Francini építtetett. Aki a pestisből felépülve elgyalogolt Olaszországba, hogy onnan elhozza Budára a Vérehullató Mária képének másolatát. A kis Máriácska – akárcsak Olaszhonban – itt nálunk is csodákat tett. A városrész robbanásszerű fejlődése az Alagút megépítésével, valamint a Déli vaspálya létrejöttével indult meg.

A Krisztinavárosból a Vízivárosba „kirándultunk”, melynek lakói – a névadáshoz hűen – a vízből, vagyis a Dunából éltek. Itt horgonyoztak a hajómalmok, s innen származtak a folyó révészei. Mindannyiunkat meglepett, hogy már 1485-86-ban társaskocsik indultak Bécsbe, s hogy a Batthyányi tér – mai szóhasználattal élve – egy logisztikai központ volt. Lóváltóhely, pihenőhely, postakocsi-állomás. Persze nem maradtak el a legendaszerű történetek a Zöldfáról és Márványmenyasszonyról, ahol Széchenyi István is járt, kinek esküvője az addigra megépült Krisztinavárosi templomban volt. Noémit elhallgattuk volna még sokáig, de közben beesteledett. A felhangzó Bástyasétány és még néhány melódia a régi budai kisvendéglők hangulatát idézte meg. Az elmaradhatatlan játék – a régi fényképek felismerése – kisebb vitához vezetett ugyan, de végül Noémi döntő szavát mindenki elfogadta. Az asztalokról elfogyott a sósperec, a jó kis fröccs és a málnaszörp is – lassan mindannyian hazaindultunk. Úgy váltunk el, hogy Noémit és Kornélt visszavárjuk, ha nem is októberben, de egy későbbi időpontban biztos találkozunk még velük.

(7 kép)

Kávéház persze októberben is lesz, mikor a Kranyik-Török duó varázslatos előadásában régi és mai slágereket élvezhetünk majd. Visszavárjuk vendégeinket, és hívjuk azokat is, akik még nem jártak a kispesti Könyvtári KultúrCafeban.

Dobrova Zsuzsanna könyvtáros