A XIX. sz. közepén, amikor az ipari forradalom hatására a városok kezdtek túlnépesedni, a szakemberek emberléptékű és humánus megoldásokat kerestek a probléma megoldására. Kialakult egyfajta európai kertváros mozgalom. Ennek legjelesebb példái Port Sunlicht, Hemel Hampstead és Bottrop Welheim kertvárosa, az alapötlet pedig Ebenezer Howard angol köztisztviselőtől származott.

Mintegy 30-40 éves késéssel Magyarországon is túlzsúfolttá váltak a nagyvárosok. A kormány a városhatárhoz közeli területeken keresett megoldást, hogy megvalósíthassa humánus lakásépítési programját. Így találtak rá a mai Wekerle-telep területére, amely Sárkány József örököseinek birtokában volt és erdő borította.
A telep építésének ötlete Wekerle Sándor miniszterelnöktől származik. A telep megvalósítására három tervpályázatot írtak ki. Ezek közül az első a terület rendezését, szabályozását, a Fő tér helyének és alakjának kialakítását célozta meg. A második tervpályázat a 44 db lakás típustervekre vonatkozott. Az idő rövidsége miatt a szabályozási tervet Győri Ottmár miniszteri tanácsos készítette el a pályázat elemeinek felhasználásával. A szabályozási terv alapján 1909-ben vette kezdetét a kivitelezés és mintegy 3 év múlva elkészült a telep 90 %-a, a Fő téren azonban még nem folyt építkezés. Werkerle Sándor felkérte Győri Ottmárt, hogy tervezze meg a Fő teret, de sem a négyszögletes, sem az ellipszis kialakítás nem nyerte el a miniszterelnök tetszését. Ezért arra kérte Győrit 1912-ben, hogy a Fő tér megvalósítására gyorsított tervpályázatot írjon ki. A bíráló bizottság Kós Károly pályaművét fogadta el. Kós Károly pályaműve zártsorú, beépítést javasolt: épületei zárt térfallal veszik körül a teret, megszakítva nyolc utcával, ezáltal a 11.500 négyszögöl területű aránytalanul nagy tér méreteiből eredő feszültségeket is oldotta. Az építész tovább növelve a tér hangulatát a Hungária út fölé kaput épített.
A tér közepére az eredeti városrendezési tervében egy exkluzív kaszinót tervezett, amely sajnos nem épült meg. Kós Károly fia megbetegedése miatt családjával Sztánára utazott 1913. kora őszén. A tér befejezését Tornallyai Zoltán kollegájára bízta. A Fő tér kialakítása méltó lett az egész telep szellemiségéhez, mellyel Kós Károly meghatározta a Wekerle-telep jövőbeli építészeti arculatát.
1910-ben megalakult Wekerlei Társaskör Egyesület a mai napig funkcionál. A Pénzügyminisztérium a telep kezelésére gondnokságot hozott létre, amelynek feladatai közé tartozott az építészeti értékek megőrzése, a köztisztaság, a közművek, intézmények üzemeltetése, a telep rendjének megőrzésére kidolgozott házirend, és a kertészet fenntartása. (Közterületeken 50.000 fát ültettek, a kertekben 16.000 gyümölcsfát, továbbá egységesen ribizlibokrokat telepítettek.)
A telep a két világháború között virágzó életet élt, a házirendet mindenki betartotta, igazi közösség kovácsolódott. Sajnos az 50-es évektől kezdődően a telep környezeti állapota folyamatos romlásnak indult. A 80-as évek elején már a szakma is érzékelte a Wekerle-telep romló helyzetét, ezért a Fővárosi Önkormányzat a BUVÁTI-val részletes rendezési tervet készíttetett, valamint a telepet védetté nyilvánította. Továbbá kezdeményezte a Fő tér és egyes épületek műemlékké nyilvánítását, amelynek eredményeként ezek műemléki védettséget élveznek. A Kispesti Önkormányzat többször tárgyalta a szabályozási tervet, de a lakosság tiltakozása miatt a terv csak 1994-ben került jóváhagyásra. A 90-es évek elején a privatizáció következtében a lakosság 96-97 %-a tulajdonossá vált. Éppen ezért a régi RRT már jóváhagyásának pillanatában elavult, mert a megváltozott helyzetre való tekintettel nem tudta betölteni a szerepét. A legfontosabb célt, a főépületek védelmét azonban teljesíteni tudja, tudta. Sajnos a jogorvoslati lehetőségek miatt a hatóság eszközei korlátozottak voltak.
Kidolgoztuk az új szabályozási terv programját, amely kellő alapot szolgáltat a feszültségek tompítására és az értékek megőrzésére is. A programban a telkek eszmei megosztását történelmi értékként kezeltük és ezt alapul véve kezdtük meg a tervezést. Nem volt könnyű folyamat, mert nagyon sok érdeket és akaratot kellett egybe kovácsolni. De megérte, hiszen a Wekerle-telep a folyamat végén méltó lehet arra, hogy a világörökség részévé váljon.
Az új szabályozási terv elkészítésére, hasonlóan, mint a telep megépítésekor, országos nyílt tervpályázatot írtunk ki 2003 évben. A bíráló bizottságba helyet foglalt többek között: Dr Meggyesi Tamás a BMGE urbanisztikai tanszékének professzora, John S. Anderson az angol urbanisztikai társaság exelnöke, Barta György a Helsinborg nyugalmazott főépítésze, Doroszlai Katalin a Belügyminisztérium képviselője, Havady Lászlóné a Fővárosi Önkormányzat Képviselője, Nagy Gergely az RRT készítője, Schőmer András a MÉK delegáltja, Szél Ágnes és Hoppálné Kun Teréz építészek. A bíráló bizottság meghozta döntését. A bizottság jelentéséből idézzük a következő ajánlásokat:

1. Az épületek korszerűsítésénél és bővítésénél a Wekerle-telep építészeti hagyományait és szellemiségét messzemenően figyelembe kell venni. A Bíráló Bizottság azokat a terveket részesítette előnyben, amelyek az épületek tömegének bővítését csak az udvar felőli oldalon irányozták elő. Nem engedélyezhető a bővítés abban az esetben sem, ha az új épületrész a régi épület oldalhatárára néző homlokzatán jelenne meg. A 6 és 12 lakást tartalmazó épületeknél az egyes lakásegységek nem bővíthetők, de a lakásösszevonás nem csak lehetséges, hanem kívánatos is. A többi épület-típusnál a bővítés lehetőségét elsősorban a tetőtérben célszerű biztosítani, de a tetőtérben új lakás kialakítását meg kell akadályozni. A tetőtér beépítés nem járhat sem a párkánymagasság, sem a tető hajlásszögének megemelésével. Törekedni kellene a tornácos épületeknél a tornácok kibontására. A tetőtér megvilágítására sík- és kiemelt ablak-megoldások is alkalmazhatók. Kiemelt tetőablakot csak ott lehet engedélyezni, ahol a tetősík nagy kiterjedésű és tagolatlan; gazdag tetőfelépítmények esetében tetőablak létesítése nem kívánatos. Egy tetősíkon csak egyféle ablakmegoldást kívánatos alkalmazni. A tetőtér megvilágításának másik lehetősége az oromfalak megnyitása - kivéve a faragással díszített faburkolatú oromzatok esetében. Ahol azonban az oromfal térképző elem, ezt a megoldást kerülni kell. A tetőtérhez csak úgy lehet hozzányúlni, ha a változtatás nem vezet a kialakult építészeti részletek és azok harmonikus egységének megbomlásához. Az átépítés és a felújítás során csak eredeti építési anyagokat lehet alkalmazni, és az eredeti szerkezeti megoldásokat meg kell tartani. Az elbontott, de rekonstruálható épületdíszítéseket eredeti formájukban vissza kell állítani. Egy épületen belül a homlokzatokat csak egységesen lehet színezni. Megoldást kell találni az előterek és előtetők létesítésére, de ennek során védeni kell a kialakult utcai építési vonalakat; a bővítés nem történhet az előkert rovására, mert az megbontaná az épület és az utca viszonyának hagyományos rendjét, valamint az utcaképet. Törekedni kellene a tornácos épületeknél a tornácok kibontására.

2. A Bíráló Bizottság véleménye szerint a garázsok és a melléképületek telepszerű, egyetlen építési ütemet feltételező, összefüggő belső feltáró út létesítésével történő megoldás ma nem látszik reálisnak. A gondolat végleges elvetése helyett azonban meg kell vizsgálni azokat a társadalmi, szervezési, finanszírozási, jogi stb. feltételeket és körülményeket, amik a tömbbelső egységes, de ütemezhető kialakítását lehetővé tennék. A Bíráló Bizottság azoknak a pályaműveknek a megoldását tartotta előremutatónak, amelyek az egységes megjelenés mellett biztosítani tudták a melléképületek telkenkénti, egymástól független, de csoportos építésének lehetőségét (5. sz. pályamű). A melléképületek építési helyét úgy kell kijelölni, hogy azok az eszmei telekrészekről önállóan megközelíthető legyenek. A melléképületek rendszerének optimális kialakítása érdekében azonban az elvi telekosztás megváltoztatható, amihez a tulajdonosoknak alkalmazkodniuk kell. A szabályozás során meg kell vizsgálni a lakásonként építhető maximális tároló felületet, aminek építése csak egyetlen tömegben engedélyezhető. Kerülni kell a megszakítás nélküli, hosszú garázssorok kialakulását, és törekedni kell a köztes terek maximális fásításra. A szabályozás során ki kell térni a sorgarázsok egységes kialakításának lehetőségére és feltételeire, de kerülni kell a melléképületek merev tipizálását. A melléképületek csak nyeregtetővel fedhetők le, anyaghasználatukban és színezésükben alkalmazkodjanak a főépületekhez.

3. A Wekerle-telep közterületeinek értékőrző szabályozása során törekedni kell arra, hogy az útszelvények, a fasorok és a kerítések révén kifejezésre jusson az úthálózat hierarchiája. Az utcasorokon az eredetileg telepített fasorokat kell rehabilitálni. A kertekbe őshonos növények telepítése kívánatos. A kerítések szabályozásánál figyelembe kell venni, hogy a kerítés anyaga a főútvonalakra néző intézmények előtt eredetileg drótfonatos, a mellékutcáknál léckerítés vagy sövény volt.

4. A Wekerle-telep speciális szabályozási tervének és építési előírásainak kidolgozása során figyelembe kell venni a magasabb szintű (OTÉK, BVKSz és KVSz) jogszabályokat, és az új joganyag szerkesztésénél világossá kell tenni a kettő egymásra épülését. Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy a Wekerle-telep esetében a szabályozás egyrészt szinte csak épületenként történhet, másrészt jóval részletesebb kell, hogy legyen, mint az általában szokásos. A sokféle szabályozási szempont érvényesítése érdekében kedvező lehet a rétegelt övezeti rendszer alkalmazása, ami épület-szintű szabályozást is lehetővé tesz. A szabályozási előírásokban azt is világossá kell tenni, hogy az épületek bővítési lehetőségei korlátozottak, és hogy a szabályozási terv szerinti új melléképület létesítése csak a régi elbontása árán lehetséges. A szabályozási terv kidolgozásával egyidőben szükség lenne egy olyan várospolitikai stratégia kidolgozására, ami a lakosságot ill. az építő közösségeket partnernek tekintetné, és megtalálná a környezeti minőségre vonatkozó érdekeltségek közös társadalmi nevezőjét. Ebből a szempontból talán stimuláló lehetne, ha Kispest Önkormányzata kezdeményezné Wekerle-telepnek a műemléki jelentőségű területek közé történő besorolását, ami után szóba jöhet a világörökségi rangra történő előterjesztés is.

5. A Bíráló Bizottság felhívja a kiíró szervek figyelmét, hogy a tervpályázat nyertesével kötendő szerződés keretében a tervezőt kötelezni kell a megvásárolt ill. díjban részesült tervek pozitív, előremutató megoldásainak elemzésére és az átvehető javaslatoknak a végleges szabályozási tervbe történő beépítésére.

A tervpályázatot Szemerey Márta és Pap Ádám szegedi várostervezők nyerték, akikkel a szerződést megkötöttük a munka tehát elkezdődött és abban bízunk, hogy az év végére a Képviselő-testület elé tudjuk terjeszteni jóváhagyásra.

Gyulai István főépítész