2007. december 14–2008. január 20.

„Puha Ferenc ciklusokat fest, melyek néha időben fedik egymást, közben képzeletbeli utazásokat tesz, földön, vízen s levegőben… Külön műcsoportot adnak a hangulatokat, benyomásokat közvetítő opusok, ahol ’csupán’ színek és formák harmóniájáról, vagy éppen ütköztetéséről van szó. Ezek a művek valójában belső utazások, titkok megmutatásai, melyekről verbális közléseket adni nem lehet, de nem is érdemes. Puha festményein fontos az erőteljesen dekoratív jelleg, ami természetesen ’sohasem díszítő szándékú’ (Supka Magdolna). Tér nincs. A festő síkban fogalmaz. A teret az idő pótolja. Noha a legfrissebb művek között akadnak homogén színmezőben lebegő, erősen kontúrozott formák, és szinte impresszionisztikus egymásba folyó színfoltok, a művész munkái összetéveszthetetlenek, egy kézről, egy festői attitűdről vallanak. S ez jellemző az elmúlt tíz-tizenöt esztendőben született műegyüttesekre is. A ciklusváltásoknál sem tapasztalunk stílustöréseket, vagy ugrásszerű változásokat. Az életművet a harmónia, a tiszta rend jellemzi. Puha piktúrája kifejezetten poétikus (ez nem azonos az irodalmiassággal). Befelé tekintő, lélekelemző, titokzatos, szubjektív világ az övé. Szinte látom műtermi magányában elmélyülten (és mindig kedvvel) festeni. S az ablakpárkányon ott üldögél figyelő tekintettel Minerva baglya.”

Hann Ferenc

A Nagy Balogh János Kiállítóterem tárlatát 2008. január 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők.