Toszkán tájak, csodák, madonnák…
2011.11.22.
Szombaton újra zsúfolásig megtelt Könyvtári Kávéházunk. Nem is lepődtem meg ezen, hisz a szmogos, szürke Budapest helyett örömmel utaztunk néhány órára – még ha csak képzeletben is – a napsütötte Toszkánába, az egykori Etruriába. Igen a toszkánok büszkén vallják magukat az etruszkok utódainak, akik a Római Birodalom felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt hozták létre Közép-Itáliában.
Kalauzunk Ézsiás Erzsébet Az én Toszkánám című könyv szerzője, ennek az olasz tájnak szerelmese és jó ismerője volt. Erzsébet az olaszok, az olasz nyelv és kultúra szeretetét nagybátyjától Herczeg Gyula professzortól kapta örökségként, aki Pisában a Mediciek által alapított híres egyetemen – Scuola Normale Superioré – tanult ösztöndíjasként. Ezt a rajongást a híres italianista minden tanítványának átadta, így Baranyi Ferencnek is, aki előszót írt a könyvhöz, s melyet Kemény András, a Papirusz Book Kiadó igazgatója tolmácsolt.
Kalandozásunkat a Pistoia-i hegyek eldugott kis falvacskái között kezdtük, majd látogatást tettünk Luccában Puccini szülővárosában, ahol minden a nagy zeneszerzőről szól. Elzarándokoltunk a nagy zeneszerző tengerparti kis villájához is Torre de Lago-ba. Lucca környékén található az egyik legszebb toszkán nevezetesség az Ördöghíd, melyhez egy érdekes legenda is fűződik. A főördög felajánlotta a toszkánoknak, hogy egy gyönyörű hidat épít, ha cserébe megkapja a hídon elsőként átgyalogoló lelkét. Meg is kapta, de biztos nem számított arra, hogy egy kutya lesz ez az első lélek. Ilyen és ehhez hasonló történeteket többet is meghallgathattunk részben Erzsébettől, részben Pap Éva színművésznőtől, aki részleteket is felolvasott a szerző, Az én Toszkánám című könyvéből. Pisáról megtudtuk, hogyan vesztette el gazdasági jelentőségét mikor tenger visszahúzódott, s így a várost megfosztotta a hajózástól.
Meglepő volt hallani, hogy a Pisa-i ferdetorony nem egyetlen Olaszországban, hisz Bolognában kettő is található. Látogatást tettünk Siénába, ahol Toszkána legmagasabb tornya látható és persze a városok királynőjébe, Firenzébe is bekukkantottunk. Halottunk a gyönyörű toszkán madonnák festőiről a Lippikről, a Mediciekről, Savonaroláról, az elsüllyedt városról, Lago di Vagliról, Brunelleschiről, aki a firenzei dóm csodálatos kupoláját tervezte, s bizony sorolhatnám még azt a sok-sok érdekességet, mellyel gazdagabbak lettünk ezen a délutánon.
A kultúrtörténeti utazást híres olasz zeneszerzők művei követték, melyeket Csonka Gábor hegedűművész és Schweigert Krisztián gitárművész virtuóz játéka varázsolt a könyvtár falai közé. Végezetül Vas István Etruszk szarkofág című versét hallgathattuk meg Kemény Andrástól, mely a közismert etruszk életörömöt sugározza, melyből még ma is táplálkozik a mediterrán ember, s így az olaszok is.
„És az nevet, aki utoljára nevet. S hogy
védjük az életet, amíg lehet s talán egy kicsit azon is túl.
S ha másunk nem és másutt nem, ha már nem leszünk, hát
valahol odalent még a kiszáradt koponyánk is nevet. És
fütyülünk, fütyülünk a halálra.”
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
Kalandozásunkat a Pistoia-i hegyek eldugott kis falvacskái között kezdtük, majd látogatást tettünk Luccában Puccini szülővárosában, ahol minden a nagy zeneszerzőről szól. Elzarándokoltunk a nagy zeneszerző tengerparti kis villájához is Torre de Lago-ba. Lucca környékén található az egyik legszebb toszkán nevezetesség az Ördöghíd, melyhez egy érdekes legenda is fűződik. A főördög felajánlotta a toszkánoknak, hogy egy gyönyörű hidat épít, ha cserébe megkapja a hídon elsőként átgyalogoló lelkét. Meg is kapta, de biztos nem számított arra, hogy egy kutya lesz ez az első lélek. Ilyen és ehhez hasonló történeteket többet is meghallgathattunk részben Erzsébettől, részben Pap Éva színművésznőtől, aki részleteket is felolvasott a szerző, Az én Toszkánám című könyvéből. Pisáról megtudtuk, hogyan vesztette el gazdasági jelentőségét mikor tenger visszahúzódott, s így a várost megfosztotta a hajózástól.
Meglepő volt hallani, hogy a Pisa-i ferdetorony nem egyetlen Olaszországban, hisz Bolognában kettő is található. Látogatást tettünk Siénába, ahol Toszkána legmagasabb tornya látható és persze a városok királynőjébe, Firenzébe is bekukkantottunk. Halottunk a gyönyörű toszkán madonnák festőiről a Lippikről, a Mediciekről, Savonaroláról, az elsüllyedt városról, Lago di Vagliról, Brunelleschiről, aki a firenzei dóm csodálatos kupoláját tervezte, s bizony sorolhatnám még azt a sok-sok érdekességet, mellyel gazdagabbak lettünk ezen a délutánon.
A kultúrtörténeti utazást híres olasz zeneszerzők művei követték, melyeket Csonka Gábor hegedűművész és Schweigert Krisztián gitárművész virtuóz játéka varázsolt a könyvtár falai közé. Végezetül Vas István Etruszk szarkofág című versét hallgathattuk meg Kemény Andrástól, mely a közismert etruszk életörömöt sugározza, melyből még ma is táplálkozik a mediterrán ember, s így az olaszok is.
„És az nevet, aki utoljára nevet. S hogy
védjük az életet, amíg lehet s talán egy kicsit azon is túl.
S ha másunk nem és másutt nem, ha már nem leszünk, hát
valahol odalent még a kiszáradt koponyánk is nevet. És
fütyülünk, fütyülünk a halálra.”
Dobrova Zsuzsanna könyvtáros
|
| (4 kép) |
 |  |  |  |  |
|
  
|
