Újra Muszély-emlékkiállítás látható Kispesten
2011.11.11.
Negyedszázad után ismét kerületi kiállítás tiszteleg a kispesti születésű Muszély Ágoston emléke előtt. A festőművész Nagy Balogh János legjobb barátja volt. A Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény, a Pesterzsébeti Múzeum, valamint a család tulajdonában lévő művekből csütörtökön nyílt tárlatot január közepéig tekinthetik meg az érdeklődők a Templom tér sarkán álló, a barátról elnevezett kiállítóteremben.
Köszöntőjében Gajda Péter polgármester igazi patriótának nevezte az 1877-ben Kispesten született, majd 1911-ben Pesterzsébetre költözött Muszély Ágostont. Elmondta, öröm a kerületnek, hogy 1987 után ismét kiállítással köszöntheti egykori szülöttjét, Nagy Balogh János legjobb barátját.
A tárlatot megnyitó D. Udvary Ildikó művészettörténésztől megtudhatta a közönség, hogy a Székely Bertalan tanítványaként a mintarajziskolában (Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző, a Képzőművészeti Egyetem elődje) 1902-ben diplomát szerzett, az önálló és közös tárlatokon 1944-ig rendszeresen szereplő, majd a II. világháború után mellőzött, és 1966-ban elhunyt Muszély művészetét csak az 1987-es kispesti tárlat után ismerték meg szélesebb körben. A Pesterzsébeti Múzeum igazgatója a nyitott, szabad művészetszemléletet nevezte Muszély munkássága érdekességének, azt, hogy nem követett senkit, a saját művészi útját járta. Beszélt a pedagógusról is, akinek művészetpedagógiai írásait 1990-től adták ki folyamatosan. Elmondta,
Muszélyt nagyon érdekelte a história és a vallás, hosszú ideig foglalkoztatta egy sokalakos, bibliai tárgyú kompozíció, ezért sok, a kiállításon is látható, vázlatot és részlettanulmányt készített hozzá. Említette az életműben jelentős szerepet betöltő portrékat a családtagokról és barátokról (például Nagy Balogh Jánosról), valamint a mostani kiállításon nem hangsúlyosan szereplő tájképeket és csendéleteket. Külön szólt arról, hogy Muszély grafikusként is jelentős mester volt, aki többféle technikával dolgozott.
Végezetül Muszély Ágoston 1944-es Lélekzetvételek című kéziratából olvasott fel D. Udvary Ildikó: „Egyedül csupán a lelki béke az, ami állandó, sohasem múló örömet ad minden embernek kivétel nélkül. Ennek megszerzéséhez semmi egyébre nincs szükségünk, mint szeretetre. Ez mindent széppé tesz, a kunyhót tündérpalotává, a legbarnább kenyeret mézeskaláccsá varázsolja, a foltozott ruhát királyi palástnak láthatjuk, a ráncos arcú öreg nénikét, ki szeretetet áraszt maga körül, tündérnek…”
A tárlatot megnyitó D. Udvary Ildikó művészettörténésztől megtudhatta a közönség, hogy a Székely Bertalan tanítványaként a mintarajziskolában (Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző, a Képzőművészeti Egyetem elődje) 1902-ben diplomát szerzett, az önálló és közös tárlatokon 1944-ig rendszeresen szereplő, majd a II. világháború után mellőzött, és 1966-ban elhunyt Muszély művészetét csak az 1987-es kispesti tárlat után ismerték meg szélesebb körben. A Pesterzsébeti Múzeum igazgatója a nyitott, szabad művészetszemléletet nevezte Muszély munkássága érdekességének, azt, hogy nem követett senkit, a saját művészi útját járta. Beszélt a pedagógusról is, akinek művészetpedagógiai írásait 1990-től adták ki folyamatosan. Elmondta,
Muszélyt nagyon érdekelte a história és a vallás, hosszú ideig foglalkoztatta egy sokalakos, bibliai tárgyú kompozíció, ezért sok, a kiállításon is látható, vázlatot és részlettanulmányt készített hozzá. Említette az életműben jelentős szerepet betöltő portrékat a családtagokról és barátokról (például Nagy Balogh Jánosról), valamint a mostani kiállításon nem hangsúlyosan szereplő tájképeket és csendéleteket. Külön szólt arról, hogy Muszély grafikusként is jelentős mester volt, aki többféle technikával dolgozott.
Végezetül Muszély Ágoston 1944-es Lélekzetvételek című kéziratából olvasott fel D. Udvary Ildikó: „Egyedül csupán a lelki béke az, ami állandó, sohasem múló örömet ad minden embernek kivétel nélkül. Ennek megszerzéséhez semmi egyébre nincs szükségünk, mint szeretetre. Ez mindent széppé tesz, a kunyhót tündérpalotává, a legbarnább kenyeret mézeskaláccsá varázsolja, a foltozott ruhát királyi palástnak láthatjuk, a ráncos arcú öreg nénikét, ki szeretetet áraszt maga körül, tündérnek…”
|
| (13 kép) |
 |  |  |  |  |
|
  
|
