<?xml version="1.0"?>
<rss version="2.0">
	<channel>
		<title>Kispest.hu</title>
		<link>https://www.kispest.hu</link>
		<description>Current News entries</description>
				<item>
			<title><![CDATA[1500 méter kerékpárút…]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/13637</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/13637</guid>
			<pubDate>Wed, 13 Oct 2010 10:56:45 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			...készült Kispesten 2010-ben. További ezer méter hosszon pedig táblákkal jelzik a Határ út és a KÖKI közötti „bringapályát”. Ez a kerékpárforgalmi úthálózat több mint hetvenmillió forintba került, aminek közel 80 százalékát az öreg kontinens egyes tagországai (Európai Unió) biztosították. Én is végigkerekeztem oda és vissza, és állíthatom, lelkesítő érzés volt ezt a 120 illetve 220 centiméter széles aszfaltcsíkot egyedül birtokolni. Tudtam, hogy ez a kerékpárosoknak készült, és azt is, hogy a másikra ráköszönő, mosolygós sporttársakkal fogok utam során találkozni. Tudta-e a kedves olvasó, hogy Pestszentlőrinccel közösen már több mint egy évszázada „Kerékpár Kör” alakult még 1898-ban? Hosszú évtizedeken át működött, bővült, és megszámlálhatatlan kerékpárversenyt rendezett, részben a tagok saját szórakoztatására, és nem mellesleg, az egészséges élet és érthető mozgási igényre való ﬁgyelemfelhívás céljából. 
Varga László

A tablón nem jól látható nevek, ABC rendben. A kör vezetői: Foltin János, Herbst Ferenc, Heckner Béla, Köller János, Kuzén János, Mandel Menyhért, Müller István és Verner Nándor.  Továbbá: Barth, Grünóber, Herkner, Horvát, Höchst ﬁvérek, Kuzén, Kotucsek, Mohacsek, Szórádi, és Weigner Tibor.]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Wekerle Centenárium 2008]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/11244</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/11244</guid>
			<pubDate>Thu, 15 Jan 2009 09:57:15 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[<a href="https://www.kispest.hu/helytortenet/wekerle-centenarium-2008" title="Wekerle Centenárium">Az év eseményei</a>&#160;&#160;&#160;&#160;&#160;
			&#160;]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Képriportok]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/10127</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/10127</guid>
			<pubDate>Thu, 08 Nov 2007 14:05:46 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;&#160;
			&#160;]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Felejthetetlen 64 év]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/5037</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/5037</guid>
			<pubDate>Thu, 13 Sep 2007 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Medgyes Lászlónénak  az  "Őszidő 2007"  nyugdíjasok vers- és prózaíró pályázatára benyújtott elismerésre méltó pályamunkája
    
Szeretném bemutatni azt, ami foglalkoztat, amitől, nem tudok szabadulni, ami fáj, és szívemben örökké megmarad. 
Születünk és meghalunk! Ez az egyetlen igaz törvény, ez mindenkire vonatkozik, mindenkire, aki megszületik. És mégis amikor bekövetkezik, valamelyik szerettünk távozása, szinte elviselhetetlen a fájdalom. 
55 boldog együtt megélt élet, majd a gyorsan zajló kegyetlen betegség, ami ennyi év után elválasztott bennünket. 
Örökre elment M. László, akinek 2006. december 26-án 1905 perckor csak szeretni tudó drága jó szíve megszűnt dobogni. Megtörtént, ami visszafordíthatatlan, ami kibírhatatlan. Csak az emlékek éltetnek, gondolataimban vele vagyok, amíg, itt élek a földön. Erről szeretnék írni, hogy kiírjam magamból a nagy és soha el nem múló fájdalmamat. 
  
Jelige: Szép volt! 
Felejthetetlen 64 év
1943. hideg januári nap, két fiatal megismerkedik egy ifjúsági klubban. Szívük beleremeg a találkozás gyönyörű percébe. Megkezdődik valami, amitől az élet szép lesz, gondtalan. Az egyik 14 és féléves, a másik l6 éves. 
A háború szele már közeledett, őket is megérintette. A legszebb reményekkel teli ifjúságuk boldogságát a félelem váltotta fel. Nem ismerték még a világ kegyetlenségeit, csak egyet tudtak, jó egymás mellett lenni, egymás kezét fogni. 
Mindketten boldog családban éltek, szüleik, testvéreik körében. Ez némi megnyugvást adott, gondolták, mi történhet, ha együtt vannak. Az idő rohant, az események gyorsan követték egymást. A kegyetlen háború feltartozhatatlanul jött, szedte áldozatait, a fiatal fiúknak sem kegyelmezett. Nem volt idejük ifjúnak lenni, gondtalanul élni, szeretni. Kimaradt életükből az ifjúság legszebb időszaka. Korán felnőttek lettek, előbb, mint kellett volna. A szerető szülők melletti gondtalan életüket megváltoztatta a kegyetlen világ. Egy idő után az ifjakból komoly felnőttek lettek, kirepültek a hosszú évekig, építgetett, dédelgetett, szeretettel bélelt fészekből. Az alapozás lassan ment, a népgazdasági helyzet nem adott lehetőséget a gyors fészekrakáshoz. Csak saját erejükre támaszkodhattak Az idő rohant velük, az élet ment a maga göröngyös útján. Megkezdték az önálló életet, a fészekrakást. Megindult egy új élet. Eljött a családalapítás gondolata, majd a gondolat valósággá vált. Hosszú boldog évek következtek. Dolgozni kezdtek, elismert, megbecsült munkaerőké váltak. Gyermekeik szép tanulmányi eredményeket értek el. Szerényen, egészségesen élték életük. A szeretetben nevelt gyermekeik egyszer csak felnőttek lettek, és minden megismétlődött, ami a szülőkkel történt. Kirepültek, megkezdték önálló életük. 
Az első gyermekük 14 évesen ismerte meg a szerelmet, 36 éve boldog házasságban él. Két gyönyörű gyermekük és 4 unokájuk teszi boldoggá életük. Másik gyermekük is gyermekkorban, az iskolapadban ismerte meg férjét, 12 évesek voltak, amiből később házasság lett, azóta élik boldog, kiegyensúlyozott életük. 25 éves házasok. Szintén 2 gyermekük van, ők még tanulnak, az egyik most végzi a főiskolát, igen sikeres, a másik még középiskolás. 
A fészekrakók egyedül maradtak a múló idők emlékeivel. Sokszor végig gondolták életüket, mit tettek jól, mit tennének most másképpen. Egy emberöltő alatt sok kedves örömteli esemény, szomorúság zajlik le. Az ő életükben is volt sok szomorúság. A világ megváltozott, ami sok ember életét tette tönkre. Az embertelen intézkedések ellen azonban nem tehettek semmit, segíteni nem tudtak a bajba jutottaknak. Van, ami mélyen megmaradt szívünkben, van, ami csak emlékként maradt. A munkásévek alatt nincs idő egyes cselekedetek, végrehajtandó feladatok átható elemzésére. Az idő múlásával, a szerzett tapasztalatok birtokában, visszaemlékezve sok mindent másképp lát az ember, van, amit másként tenne. Azonban minden emberben van egy alap, egy veleszületett indíték, vagy élete során szerzett tapasztalat, aminek segítségével jó, vagy rossz irányban megy tovább. Az alap nem változik, csak a kivitelezésnél lehet a tapasztalatokkal kiegészítve, másképp cselekedni. Az idő múlásával talán bölcsebb, megfontoltabb lesz az ember. A jót akarni kell, tenni kell érte, még akkor is, ha amit teszünk pillanatnyilag háládatlan feladatnak, tűnik, de bízni kell, és akarni a jót, és akkor sikerülni fog, akkor álmaink nyugodtak lesznek. Végig gondolva eddig megélt életüket, megállapították, hogy életük szép, tartalmas volt. Ahol, és akinek tudtak segítettek, ami megnyugvással töltötte be lelküket. Egy idő után már nincs meg a régi lendület, csak az akarat a további élethez, a tenni akaráshoz, a gyermekek segítéséhez. Fogy az erő, egyre kevesebb a cselekvés, az aktív segítés. Az emlékek felidézése fontos feladattá válik életüknek, kitörölhetetlené válik, egyszer csak észre veszik, hogy az együtt átélt események, minden mozzanata örökké összeköti, hogy egy boldog élet emlékei dúsgazdaggá tette őket, hogy örömüket jó gyermekeikben, unokáikban és dédunokáikban találják meg. Mindezekkel együtt élve boldogok, hogy összetartoznak. 
És egyszer csak eljön az idő, amikor egy emberöltőt együtt élő emberpár egyike hirtelen egyedül marad, amit érez szavakkal elmondani, nem lehet, elviselhetetlenné teszi a tovább élést. Az élet törvényét azonban tudomásul kell venni. Választani kell hogyan tovább? 
Ez történt azzal a 14 és féléves kislánnyal, aki ma már 78 éves, aki 1952. május 31.-én esküdött örök hűséget párjának, akinek 2006. december 26.-án megváltozott az élete. Akinek drága párja távozása a szívében keletkezett űrt a soha el nem múló szeretet, a bánat tölti ki. Aki az utolsó pillanatig fogta a kezét, kézen fogva kísérte el és engedte át a kapun új otthonába, oda ahol majd várni fogja, mint ahogy azt életében oly sokszor elmondta. Megváltozott a hátralévő élete, ami visszafordíthatatlan, ami kibírhatatlan. Elment itt hagyta a gyermekkori szerelem szép emlékeivel, a felnőtt kor, az időskor minden átélt pillanatával, amivel tovább kell élni a földi élettől való búcsúig. Elment abból a házból ahol született, ahol oly sok szép évet élt, ahonnan utolsó útjára indult. 
Elment, a férj, a barát a munkatárs, akivel együtt dolgozott sok éven át az „emberért”, az édesapa, a nagypapa és dédpapa. Aki itt maradt annak az együtt vállalt feladatokat tovább kell végeznie, most már egyedül, az „emberért”. 
 Budapest, 2007. május 5. 
                      ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Székely Mihály és Tomori János emléktáblája]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/4089</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/4089</guid>
			<pubDate>Thu, 05 Oct 2006 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			
"    Emléktáblát kapott a világhírű operaénekes és megmentője, a kispesti káplán    " - a honlap Hírek rovatában olvasható cikk]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Száz éves a Nagyboldogasszony templom]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/4088</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/4088</guid>
			<pubDate>Thu, 05 Oct 2006 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			
"    Templomtörténelem és múltidézés    " - a honlap Hírek rovatában olvasható cikk]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[A mindennapok használati tárgyai]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1622</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1622</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 A Kispesti Gránit-, Porcelán- és Kőedénygyár krónikája 
 Kispesti Vigadó Galéria  - 2004. február 26. - április 18. 
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
    
   A Gránit gyár 50 éve     
  
Cikk: 
   A szaniteráruktól a dísztárgyakig - A Gránitgyár a Galériában 

]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[80 éves a KMO Művelődési Ház]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1398</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1398</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Részlet Siklós Zsuzsannának, a Kispesti Vigadó és a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének a KMO Művelődési Ház történetét feldolgozó munkájából. 
Colonie-Klein-Pest néven 1869-ban keletkezett az a település, melyet Kispestnek nevezünk a mai napig. A terület akkoriban kietlen pusztaság volt, s a betelepülő;knek, nemcsak lakókörnyezetüket, hanem életterüket is ki kellett alakítaniuk. Az 1873-ban egyesített (Buda, Pest, és Óbuda) főváros, a felgyorsuló építkezések, a modernség vonzerőt gyakorolt mindazok számára, akik bíztak a felemelkedés lehetőségében. Az olcsó, de mégis a város közelében lévő terület, mint Kispest, sokak számára az egyetlen megoldás volt, a lakó és munkakörülmények megteremtésében. Azonban az idetelepülőknek, az otthon teremtésén túl, a közösségi lét minden elemét ki kellett építeniük. A megalakuló asztaltársaságok érdeklődési körök mentén szerveződtek, így jött létre 1893-ban a Kispesti Munkáskör. 
A megalakulást követő években a Munkáskör elfogadottá válik a községben, és 1899-ben vetődik fel először, hogy egy önálló épületben egy "igazi munkásotthonra", lenne szükség ahhoz, hogy a kör igazán minden célját meg tudja valósítani. Ettől az időszaktól kezdve minden rendezvényüket (bálokat, színházi előadásokat stb.) ennek a célnak az érdekébe állították. 1909-ben hozzák létre a Munkásotthon Építő Bizottságot, majd 120 taggal megalakítják a Munkásotthon Építő Szövetkezetet. Céljuk, hogy a helybeli szervezett munkásság számára kényelmes, modern otthont építsenek. 20 koronás részjegyeket bocsájtottak ki, gyűjtést kezdeményeztek, kulturális, szórakoztató esteket rendeztek azért, hogy alaptőkéjük gyarapodjon. Ez akkoriban igen jellemző volt Kispesten, hiszen a közintézmények, templomok, szobrok, jelentős része ugyanilyen módon létesült. Közben azonban kitört az első világháború és a befolyt összegekből, a hadba vonulók családjait segélyezték. Döntő fordulat csak 1922-ben állt be, amikor is október 15-én díszes ünnepség keretében lerakták a Munkásotthon alapkövét. Az otthon felépítéséhez, ekkor még nem állt rendelkezésre a teljes összeg ezért például az ünnepségen arra kérték a jelenlevőket, hogy egy-egy emléktéglával ajándékozzák meg az otthont. A felhívás nem volt eredménytelen, sőt a kispesti munkások felajánlották, hogy ingyen munkával segítik az építkezést. Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult és a Vas-és Fémmunkások Szakszervezetéttől kértek további anyagi támogatást. A tárgyalásokat vezető Boer Ferenc így emlékezett vissza:" Hát ez a komisszió csak részben sikerült. A vasasok csak úgy vállalták, hogy a munkásotthon teljes tulajdonjoga az övék lett. Ez abban az időben a kispesti munkások között feszültséget is jelentett, amit nehezen tudtunk enyhíteni..." 
Az otthon avatására 1923. május 6-án került sor. Az egykorú beszámolók szerint, gyönyörű verőfényes napon, óriási közönség részvétele mellett adták át az épületet. A felavatott munkásotthon Kispest egyik legmodernebb és legszebb épülete lett. A század harmincas éveire már "rutinosan" működött az intézmény. Zenei, színházi esteket rendeztek, és vendégül látták a korszak kiemelkedő baloldali szellemiségű művészeit, tudósait: Várnai Zseni, József Attila, Révész Béla és mások fordultak meg a Teleki utcai otthonban. 1938-ban nyilas támadás érte a házat. A berendezést összetörték és ettől az időtől fogva fokozottan ellenőrizték az ott folyó szemináriumokat, tanfolyamokat, találkozókat. Az erre az időszakra visszaemlékezők, többnyire fűtetlen helyiségekre, egy-egy zenei előadásra, illegális nyomdára emlékeznek és arra, hogy 1944-ben katonákat szállásoltak el az otthonban. A II. Világháborúban jelentősen megrongálódott létesítmény újjáépítésére 1945 után nagy hangsúlyt helyezett a Vasas Szakszervezet. 1950-ben a munkásotthont a Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) épületeihez csatolták (a volt Hofherr-hez), és 1960-ban jelentősebb költséggel átépítették az épületet. 1961-ben nyitották meg, mint a VCST Művelődési Központját, amely elsősorban a traktorgyár dolgozóinak művelődési igényeit volt hivatott kielégíteni. A fenntartó 1983 nyarán a művelődési ház tevékenyégét megszüntette. A Vasas Szakszervezet, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a kerület vállalatai és szövetkezetei összefogtak egy teljes rekonstrukció feltételeinek megteremtése érdekében. A felújítást a Vas-, Fém- és Villamos Ipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetőségével kötött megállapodás értelmében az akkori kerületi tanács koordinálta. Az építkezés 1983 decemberében kezdődött. Az építkezéssel egyidejűleg újra kellett szabályozni a művelődési ház működtetését. A Vasas Szakszervezet megtartva tulajdonjogát az épületre az intézmény üzemeltetését, működtetését átruházta a kerületi tanácsra. A XIX. kerületi Tanács VB. 1985-ben létrehozta a művelődési ház kategóriába tartozó Kispesti Munkásotthon elnevezésű közművelődési intézményt. 1985. december 9-én ünnepélyesen megnyitották az újjávarázsolt házat, régi nevén Kispesti Munkásotthonként.
 (Kispest újság, 2003. október-november) ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Glasz Géza emléktáblája]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1092</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1092</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Szűcs György IPOSZ elnök ünnepi beszéde   
(Elhangzott 2003. november 8-án)   
 Tisztelt Ünneplő barátaim! 
Régóta nem történt hasonló esemény Kispest életében: az Ipartestület, a Kispesti Társaskör és a család közösen állít emléktáblát egy helyi iparosnak, Glasz Gézának, születése századik évfordulóján. 

Glasz Géza Kispest, és talán egész Budapest legismertebb szikvíziparosa volt. 1923-ban kezdte meg működését Kispesten, és halála pillanatáig - több mint 70 éven át - folyamatosan gyakorolta azt. Már édesanyja is szikvízkészítéssel foglalkozott. A Jókai u. 3-ban volt az Első Kispesti Szikvízgyár. Leánytestvére Glasz Ilonka Kispesten, bátyja Glasz Mihály Pestszentlőrincen készített szikvizet. 
A Kispesthez kötődő különlegesen hosszú, aktív iparosságon kívül más indoka is van emléktáblája avatásának, és ez az a példamutató mód, ahogyan a szakmát gyakorolta: a szorgalom, a jó minőség, a megbízhatóság és az állandó készenlét. 
Az 1923-ban indult üzemet az első megrázkódtatás az 1933-as gazdasági válság idején érte. Ezt szerencsésen túlélte, miközben iparok ezrei mentek tönkre. 1938-tól nem önálló iparként folytatódott a tevékenység, hanem egy közös töltőüzem keretében. A háború idején egyéb halaszthatatlan, nem szabadon választott elfoglaltságai miatt felesége vitte tovább a közös töltő keretében a Glasz üzemet. A háború után a Hunyadi u. 26. szám alatt, a Kispesti Szikvíziparosok Közös Töltő Üzemében folytatódott a munka, egészen az államosításig. A hatóságok 1950-ben úgy vélték, hogy a monarchiabeli töltőgépekkel dolgozó szikvíziparosok alapjaiban áshatják alá a szocializmus építését, ezért egyik napról a másikra megszüntették a szikvízgyártást. 1954-ig a margitszigeti ásványvíztöltőben, raktárosi beosztásban teltek az évek. Ekkor indulhatott újra az üzem, a szódásüvegeket régi kispesti vendéglősöktől kapta kölcsön. Fuvarozni triciklivel, lovas szekérrel, háromkerekű motorkerékpárral lehetett. De Glasz Géza boldogan vállalta ezeket az emberpróbáló körülményeket is. A lényeg az újrakezdésben volt. 1956 októberében szódáskocsira ülve vitte a vizet a vevőknek, nem törődve a tankok jelentette veszélyekkel sem. Sok év telt el, míg a '70-es években az első kis használt teherautót engedték megvásárolni neki. 


A kertvárosi jellegű, földszintes házakból álló Kispest ideális helyszín volt egy szikvíziparos számára. A csengő hangját mindenki ismerte, Glasz Géza minden vevőjéről személyesen tudott. A szikvíz eladása nem az a gépies, személytelen folyamat volt, mint ma egy dobozos üdítő megvásárlása egy szupermarketben. A szikvíz mellé beszélgetés, jó tanácsok, élettapasztalat és humor is járt a vevőnek. Az üzem nevezetes helye volt a régi Kispestnek. Tulajdonosa a helyi városi élet egyik jól ismert, fontos személyisége, az Ipartestületnek is aktív tagja volt. Üzeme látta el a kerület és Kőbánya nagyüzemeit védőitallal, de innen rendelt az Intercontinentál Szálloda is az egyes rendezvényeire szódát. A kerület szakmai kitüntetésekkel honorálta élete utolsó éveiben munkásságát. A háború után egészen haláláig itt lakott ebben a Báthory utcai házban, melynek falát mostantól emléktábla díszíti.
Mit jelent számunkra ma, hogy ennek az emléktáblának a felállításába olyan lelkesen kapcsolódott be az Önkormányzat, az Ipartestület és a Társaskör? Azt jelenti, hogy egy iparos példaértékű élete és munkája fontos a társadalom számára. Név szerint tudjuk, hogy ki volt az a kőfaragó, aki egy régi katedrálison dolgozott, de nem biztos, hogy tudjuk, ki volt abban az időben a városi segédtanácsos. Jelenti azt is, hogy egy világváros konglomerátumában is él, és megmarad a helyi hagyomány. Sokan érzik úgy, hogy Kispestet jellegzetességeivel, nevezetes lakóinak emlékével meg kell őrizni, és nem hagyni, hogy feloldódjon a jellegtelen egyformaságban. Glasz Gézát örömmel töltené el, hogy a szikvízipar virágzik, a jobb vendéglők asztalára visszakerülnek a pikoló üvegek, a fröccs csak szódával jó, szaporodnak a vendéglők, és az emberek egyre inkább vágynak arra a hangulatra, amit a szikvíz, egy művészien megformált szódásüveg jelent.

Az Ipartestület, a Társaskör és a család nevében megköszönöm mindenkinek, hogy megtisztelték ünnepélyünket. Kérem, ha a ház előtt haladnak el, pillantsanak a táblára, és gondoljanak szeretettel e kiváló emberre és iparosra. ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[A Gránitgyár története]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1415</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1415</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			1920-ban a Budapest-Szentlőrinci Téglagyár egy edényégető részleget létesített, ahol kb. 30-35 ember dolgozott. Pirosra égetett edényeket gyártottak, az edények belsejét fehér mázzal vonták be. 
A téglagyárban elindított kísérlethez 1922-ben csatlakoztak azok a partnerek, akik a téglagyár kísérleteiben lehetőséget láttak. Részvénytársasági formában, olyan új tőkeerős vállalatot kívántak létrehozni, amely elsősorban tömegfogyasztásra szolgáló olcsó fajansztermékeket állít elő. A részvényjegyzők 1922. október 22-én írták alá az alapítás tervezetet a cégbíróság 1922. december 9-én jegyzete be a gyárat: Porcellán-Kőedény és Kályhagyár Rt. néven. A részvényjegyzők Budapest-Szentlőrinci Téglagyár Rt., Tatai Cserép- Téglagyár Rt., a Hardtmuth L.Co.Rt. (amely 1921 óta Kályha-és Agyagárugyár Rt. néven van jelen a magyar piacon), Magyar Általános Hitelbank, Magyar Általános Kőszénbánya Rt. A cég első igazgatója Gáldi Marcell lett. 
A gyár építéséhez az előzetes elvi engedélyt Kispest város 1923. március 27-én, a működősi engedélyt a városi elöljáróság április 20-án adta ki. Az építkezés 1923. április 1-én indult meg a Téglagyártól vásárolt telken a Lajosmizsei vasútvonal mellett. 
A gyár épületeinek terveit Gut Árpád és Gergely Jenő készítette el, a műszaki kivitelezést Margalit Andor és Ödön, ill. Balás Farkas budapesti vállalkozók végezték. A gyár felépítésével egyidejűleg, munkás és tisztviselőlakásokat is építettek. Az építési költségek 36 milliárd koronát tettek ki. 
A kísérleti gyártás 1923. október elsejével indult meg. 1924 áprilisában 100 munkással kezdte meg a már kemencével felszerelt gyár a próbaüzemet. Az üzem műszaki vezetője a Csehországi dr. Basch Lípót volt. 
A termelési profil szélesítése érdekében az edényáru gyártása mellett egy külön kis részleget hoztak létre művészi kerámiák: virágvázák, pálmatartók, műmázas és figurális tárgyak stb. előállítására. 
1926-ban mázasáru égetésére alkalmas kemencét alakítottak ki. 
A vállalat mintatermet rendezett be Bécsben, és állandó résztvevői voltak a Nemzetközi Árumintavásároknak. Nagy hangsúlyt fektettek a belföldi és külföldi vevőkör szélesítésére: 1925-ben 96 kereskedő céggel álltak kapcsolatban, 1926-ra ez a szám 134-re nő. Külföldi eladásaik az export élénkítésével: 36-ról, 75-re emelkedtek, 1928-ra az össztermék 40 %-át külföldön értékesítették. Románián kívül a legfőbb partnere a gyárnak a Balkáni térség volt. 
A fejlesztések ellenére a gyár veszteségesen működött. Ennek két oka volt: egyrészt a magyar vásárlók idegenkedtek a fajansz termékektől, másrészt a belföldi piacot védővám hiányában elárasztotta az olcsó külföldi porcelán. A Kispesti gyárnak nemcsak a külföldi konkurenciával, hanem a belföldön működő üzemekkel is meg kellett küzdenie. Legnagyobb versenytársa a Zsolnay gyár volt, mely, nemcsak az edénygyártásban volt vezető a hazai piacon, hanem az úgynevezett szaniter termékek körében is. A kispestiek a szaniter termékek gyártásával kívánták a Zsolnay gyár monopol helyzetét megtörni. Ennek érdekében, már 1926-ban kísérletekbe fogtak, 1927-re készült el első WC csésze 1928-ra a mosdók. 1929-ben már 159 tonna egészségügyi áru előállítása szerepel a jelentésekben. Alacsony áraikkal zavart keltettek a piacon és rákényszeríthették a Budapesti Zsolnay gyárat arra, hogy tárgyalásokat kezdeményezzen a kispesti gyár vezetőségével a termelés ill. az értékesítés kérdésében. 
A fellendülő termelést a gazdasági világválság megakasztotta, és csak a harmincas évek második fele hozott újabb fellendülést a vállalat életében. A gyár kétprofilú volt: edény és szaniter termékeket állított elő. 
1938-ban a gyár vezetésében jelentős változások álltak be, melyek egyrészt összefüggtek az ekkor már életbe lépő zsidótörvényekkel, másrészt a cég nevének megváltoztatásával kívánták jobban kifejezni a gyár tényleges termelését. A kispesti üzem, amely rövid másfél évtized alatt egész Európa legkorszerűbben felszerelt, a kemencék számát tekintve pedig a finnországi Arábia-gyár után a kontinens legnagyobb gyárává fejlődött, elhagyta cégnevéből a "kályhagyár" megjelölést - minthogy kályhacsempegyártással nem foglalkozott -, de változatlanul megmaradt a porcelánra való utalás annak ellenére, hogy porcelánt sem állított elő. Felvette viszont cégnevébe is a "Gránit" márkajelzést, melyet gyártmányain valójában az első évektől kezdve használt. A társaság új neve 1938-tól Gránit Porcellán- és Kőedényárugyár Rt. lett. 
1940-től a gyár életét is meghatározta a háború előretörése. Export lehetőségeik szűkültek, belföldi eladásaik - a zománc, vasedények hiánya miatt - növekedett. 1942-től tüzelőanyag hiánya nehezítette a termelést. A kispesti gyárat a gyár vezetőségének kérésére hadiüzemmé nyilvánították. Az áruínség következtében, emelkedő árak mellett a spekulációs kereskedés is felütötte a fejét, mely 1944-ben az országos napilapok első oldalára is került. 
A második világháború a gyár épületeiben jelentős károkat okozott: így aknatűztől megrongálódott a gipszműhely, belövések érték a gyárat a vasút felől. 
A termelés újraindítása érdekében a Magyar Állami Kőszénbánya Rt., mely a gyár 100%-os tulajdonosa volt, lépéseket tett, miközben a dolgozók megkezdték a helyreállítást. A termelés 1945. július 20-án indult újra, amelyben jelentős része volt annak a nagyobb arányú megrendelésnek, melyet a Szovjet Katonai Parancsnokság jutatott a gyárnak. Hajók belső felszerelésére szolgáló készleteket terveztek és gyártottak, melyeket jóvátételi szállítmányként számoltak el. Az áru előállításához szükséges tüzelőmennyiséget, szintén a szovjet hadsereg biztosította. 
A Gránit gyárat 1948-ban államosították. Az államosítás után átszervezték a termelést, a kereskedelmet, így a közvetlen értékesítés megszűnt. A belföldi forgalom lebonyolítását az ÜVÉRT, az exportforgalom bonyolítását a KELIMPEX, majd a FERUNION külkereskedelmi vállalt vette át. 
Az államosítás évében és ezt követően is, a termelés nagy mértékben emelkedett. Ezzel az emelkedéssel azonban nem tartott lépést az értékesítési lehetőség és így 1948 végére már jelentős készárukészlet halmozódott fel, melyet csak nagy leértékeléssel tudtak forgalomba hozni. 
Átszervezték a termelést és a szaniter termékek kikerültek a gyár profiljából, annak ellenére, hogy a Gránit szaniteráruja elismerten jobb minőségű volt, mint a Budapesti Zsolnay-gyáré. 1949 végén az értékesítetlen árukat, a modelleket és formákat is átadták a Budapesti Porcelán-Fayancegyárnak. 1950-ben a finomkerámia ipart irányító Finomkerámiaipari Központ (FIK) irányításával alakították át a gyárak profilját. A központ határozta meg az általa koordinált 12 üzem termelési profilját. A Nehézipari Minisztérium döntése alapján a FIK tiltakozása ellenére a Kispesti gyárba telepítették a Csiszolókorong gyártást, mellyel ismét kétprofilúvá vált a termelés és a gyár ennek megfelően új elnevezést kapott: "Gránit Csiszolókorong-és Kőedénygyár" 
A csiszolókorong üzemnek a Gránit gyárban való elhelyezése nagy problémákat okozott. Az edénygyártó részlegben lebontották a gáztüzelésű dekorkemencét, és helyette egy sokkal kisebb teljesítményű elektromos dekorkemencét építettek. A két gyárrészleget nem tudták egymástól elválasztani, a gyártási folyamatok a kemencék elhelyezése miatt keresztezték egymást. Mindezek az edénygyártásra hatottak káros következményekkel. Az edénygyártás azonban a kedvezőtlen viszonyok és a fokozatos sorvadásra ítélés ellenére fejlődésnek indult, mert a fajansztermékek iránt belföldön és külföldön egyaránt jelentkeztek az igények. 
A háztartási edények mellett az 1940-es és 1950-es években tovább bővült az ajándék- és dísztárgyak választéka figurális készítményekkel, angol mintára készült a Gránitban a nem fehérre égő, hanem un. vörös agyagból - "az angol teáskanna"- melyet eredetileg csak az angliai Burslem-ben gyártottak. A gránit gyár legnevezetesebb művészi jellegű termékei közé tartoztak a svájci-amerikai kereskedőktől származó megrendelés nyomán "amerikai-nak" nevezett "Alhambra"- vázák, melyek a régi Fischer-féle áttört díszítésű vázákhoz hasonlóan gazdag aranyozással készültek. 
Az 1960-as évekre a termékszerkezet átalakult, a tányér gyártás csökkentése mellett több színes mázas és dekorált árut kezdtek gyártani magasabb minőségben. 1960-tól a gyárban tevékenykedő képzett iparművészek új formákat, színeket és díszítési motívumokat alkalmaztak. A gyár iparművészeinek alkotásai részt vettek az Országos Iparművészeti Kiállításokon, ahol díjakat szereztek. 
A gyár az 1990-es években önálló gyáregységekre vált szét. 1990-es években a gyárnak új tulajdonosai lettek, akik igyekeztek fenntartani a termelést, de a gépsorokról az utolsó étkészlet 2001-2002-ben legördült. A termelés megszűnt. 

 Forrás:    A Gránit gyár 50 éve ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Péter bácsi, az régen volt!]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1020</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1020</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Kispest újság, 2001. május  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[A Kispesti Iparos Dalárda története]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1019</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1019</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Péter bácsi, az régen volt!     
 A Kispesti Iparos Dalárda 1931. januárjában alakult Taigiszer Lajos pékmester ipartestületi elnöksége idején. Egy év telt el út- és karnagy-kereséssel, nem nagy sikerrel. (Sztára S., Novák) 
 Kispest újság, 2001. június ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy megsárgult meghívó margójára]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1018</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1018</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Sok mindent gyűjt az ember fiatal korában, most éppen nem a pénzre gondolok, mert abból soha nem jön össze annyi, hogy idős korban gondot okozzon, úgy gondolom, menet közben elkölti mindenki! 
 Kispest újság, 2001. augusztus ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Péter bácsi elköszön]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1017</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1017</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Kedves olvasóim! Nem tudom, hányan vagytok még velem együtt a kerületben olyan régi kispestiek, - kiknek éppen, hogy csak ketyeg még az órája - így, hol itt, hol ott cserére szorulna, nem csak az óra, hanem a test más része, szerkezete is! Mégis, este lefekvés előtt hálát adunk az Istennek, hogy, még ha fájdalmakkal is, de családunk körében, barátaink közelében maradhattunk és az előttünk álló hosszú útra csak holnap kell szeretteinktől búcsút venni. 
 Kispest újság, 2001. december ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Száz évvel ezelőtt...]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1016</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1016</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 1902. február 7-én Budapesten született dr. Jahn Ferenc, akit fiatalon, 43 éves korában, 1945. május 5-én Dachauban megöltek. 
 Kispest újság, 2002. február ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Brogyay Péter - Búcsúzik az újság szerkesztője]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1015</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1015</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Kispest újság, 2002. március  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy kispesti patrióta...Búcsúzik Péter bácsitól]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1014</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1014</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Kispest újság, 2002. február  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Környezeti kultúra és a Wekerle-telep]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1397</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1397</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 A XIX. sz. közepén, amikor az ipari forradalom hatására a városok kezdtek túlnépesedni, a szakemberek emberléptékű és humánus megoldásokat kerestek a probléma megoldására. Kialakult egyfajta európai kertváros mozgalom. Ennek legjelesebb példái Port Sunlicht, Hemel Hampstead és Bottrop Welheim kertvárosa, az alapötlet pedig Ebenezer Howard angol köztisztviselőtől származott. 
Mintegy 30-40 éves késéssel Magyarországon is túlzsúfolttá váltak a nagyvárosok. A kormány a városhatárhoz közeli területeken keresett megoldást, hogy megvalósíthassa humánus lakásépítési programját. Így találtak rá a mai Wekerle-telep területére, amely Sárkány József örököseinek birtokában volt és erdő borította. 
A telep építésének ötlete Wekerle Sándor miniszterelnöktől származik. A telep megvalósítására három tervpályázatot írtak ki. Ezek közül az első a terület rendezését, szabályozását, a Fő tér helyének és alakjának kialakítását célozta meg. A második tervpályázat a 44 db lakás típustervekre vonatkozott. Az idő rövidsége miatt a szabályozási tervet Győri Ottmár miniszteri tanácsos készítette el a pályázat elemeinek felhasználásával. A szabályozási terv alapján 1909-ben vette kezdetét a kivitelezés és mintegy 3 év múlva elkészült a telep 90 %-a, a Fő téren azonban még nem folyt építkezés. Werkerle Sándor felkérte Győri Ottmárt, hogy tervezze meg a Fő teret, de sem a négyszögletes, sem az ellipszis kialakítás nem nyerte el a miniszterelnök tetszését. Ezért arra kérte Győrit 1912-ben, hogy a Fő tér megvalósítására gyorsított tervpályázatot írjon ki. A bíráló bizottság Kós Károly pályaművét fogadta el. Kós Károly pályaműve zártsorú, beépítést javasolt: épületei zárt térfallal veszik körül a teret, megszakítva nyolc utcával, ezáltal a 11.500 négyszögöl területű aránytalanul nagy tér méreteiből eredő feszültségeket is oldotta. Az építész tovább növelve a tér hangulatát a Hungária út fölé kaput épített. 
A tér közepére az eredeti városrendezési tervében egy exkluzív kaszinót tervezett, amely sajnos nem épült meg. Kós Károly fia megbetegedése miatt családjával Sztánára utazott 1913. kora őszén. A tér befejezését Tornallyai Zoltán kollegájára bízta. A Fő tér kialakítása méltó lett az egész telep szellemiségéhez, mellyel Kós Károly meghatározta a Wekerle-telep jövőbeli építészeti arculatát. 
1910-ben megalakult Wekerlei Társaskör Egyesület a mai napig funkcionál. A Pénzügyminisztérium a telep kezelésére gondnokságot hozott létre, amelynek feladatai közé tartozott az építészeti értékek megőrzése, a köztisztaság, a közművek, intézmények üzemeltetése, a telep rendjének megőrzésére kidolgozott házirend, és a kertészet fenntartása. (Közterületeken 50.000 fát ültettek, a kertekben 16.000 gyümölcsfát, továbbá egységesen ribizlibokrokat telepítettek.) 
A telep a két világháború között virágzó életet élt, a házirendet mindenki betartotta, igazi közösség kovácsolódott. Sajnos az 50-es évektől kezdődően a telep környezeti állapota folyamatos romlásnak indult. A 80-as évek elején már a szakma is érzékelte a Wekerle-telep romló helyzetét, ezért a Fővárosi Önkormányzat a BUVÁTI-val részletes rendezési tervet készíttetett, valamint a telepet védetté nyilvánította. Továbbá kezdeményezte a Fő tér és egyes épületek műemlékké nyilvánítását, amelynek eredményeként ezek műemléki védettséget élveznek. A Kispesti Önkormányzat többször tárgyalta a szabályozási tervet, de a lakosság tiltakozása miatt a terv csak 1994-ben került jóváhagyásra. A 90-es évek elején a privatizáció következtében a lakosság 96-97 %-a tulajdonossá vált. Éppen ezért a régi RRT már jóváhagyásának pillanatában elavult, mert a megváltozott helyzetre való tekintettel nem tudta betölteni a szerepét. A legfontosabb célt, a főépületek védelmét azonban teljesíteni tudja, tudta. Sajnos a jogorvoslati lehetőségek miatt a hatóság eszközei korlátozottak voltak. 
Kidolgoztuk az új szabályozási terv programját, amely kellő alapot szolgáltat a feszültségek tompítására és az értékek megőrzésére is. A programban a telkek eszmei megosztását történelmi értékként kezeltük és ezt alapul véve kezdtük meg a tervezést. Nem volt könnyű folyamat, mert nagyon sok érdeket és akaratot kellett egybe kovácsolni. De megérte, hiszen a Wekerle-telep a folyamat végén méltó lehet arra, hogy a világörökség részévé váljon. 
Az új szabályozási terv elkészítésére, hasonlóan, mint a telep megépítésekor, országos nyílt tervpályázatot írtunk ki 2003 évben. A bíráló bizottságba helyet foglalt többek között: Dr Meggyesi Tamás a BMGE urbanisztikai tanszékének professzora, John S. Anderson az angol urbanisztikai társaság exelnöke, Barta György a Helsinborg nyugalmazott főépítésze, Doroszlai Katalin a Belügyminisztérium képviselője, Havady Lászlóné a Fővárosi Önkormányzat Képviselője, Nagy Gergely az RRT készítője, Schőmer András a MÉK delegáltja, Szél Ágnes és Hoppálné Kun Teréz építészek. A bíráló bizottság meghozta döntését. A bizottság jelentéséből idézzük a következő ajánlásokat:
1. Az épületek korszerűsítésénél és bővítésénél a Wekerle-telep építészeti hagyományait és szellemiségét messzemenően figyelembe kell venni. A Bíráló Bizottság azokat a terveket részesítette előnyben, amelyek az épületek tömegének bővítését csak az udvar felőli oldalon irányozták elő. Nem engedélyezhető a bővítés abban az esetben sem, ha az új épületrész a régi épület oldalhatárára néző homlokzatán jelenne meg. A 6 és 12 lakást tartalmazó épületeknél az egyes lakásegységek nem bővíthetők, de a lakásösszevonás nem csak lehetséges, hanem kívánatos is. A többi épület-típusnál a bővítés lehetőségét elsősorban a tetőtérben célszerű biztosítani, de a tetőtérben új lakás kialakítását meg kell akadályozni. A tetőtér beépítés nem járhat sem a párkánymagasság, sem a tető hajlásszögének megemelésével. Törekedni kellene a tornácos épületeknél a tornácok kibontására. A tetőtér megvilágítására sík- és kiemelt ablak-megoldások is alkalmazhatók. Kiemelt tetőablakot csak ott lehet engedélyezni, ahol a tetősík nagy kiterjedésű és tagolatlan; gazdag tetőfelépítmények esetében tetőablak létesítése nem kívánatos. Egy tetősíkon csak egyféle ablakmegoldást kívánatos alkalmazni. A tetőtér megvilágításának másik lehetősége az oromfalak megnyitása - kivéve a faragással díszített faburkolatú oromzatok esetében. Ahol azonban az oromfal térképző elem, ezt a megoldást kerülni kell. A tetőtérhez csak úgy lehet hozzányúlni, ha a változtatás nem vezet a kialakult építészeti részletek és azok harmonikus egységének megbomlásához. Az átépítés és a felújítás során csak eredeti építési anyagokat lehet alkalmazni, és az eredeti szerkezeti megoldásokat meg kell tartani. Az elbontott, de rekonstruálható épületdíszítéseket eredeti formájukban vissza kell állítani. Egy épületen belül a homlokzatokat csak egységesen lehet színezni. Megoldást kell találni az előterek és előtetők létesítésére, de ennek során védeni kell a kialakult utcai építési vonalakat; a bővítés nem történhet az előkert rovására, mert az megbontaná az épület és az utca viszonyának hagyományos rendjét, valamint az utcaképet. Törekedni kellene a tornácos épületeknél a tornácok kibontására.
2. A Bíráló Bizottság véleménye szerint a garázsok és a melléképületek telepszerű, egyetlen építési ütemet feltételező, összefüggő belső feltáró út létesítésével történő megoldás ma nem látszik reálisnak. A gondolat végleges elvetése helyett azonban meg kell vizsgálni azokat a társadalmi, szervezési, finanszírozási, jogi stb. feltételeket és körülményeket, amik a tömbbelső egységes, de ütemezhető kialakítását lehetővé tennék. A Bíráló Bizottság azoknak a pályaműveknek a megoldását tartotta előremutatónak, amelyek az egységes megjelenés mellett biztosítani tudták a melléképületek telkenkénti, egymástól független, de csoportos építésének lehetőségét (5. sz. pályamű). A melléképületek építési helyét úgy kell kijelölni, hogy azok az eszmei telekrészekről önállóan megközelíthető legyenek. A melléképületek rendszerének optimális kialakítása érdekében azonban az elvi telekosztás megváltoztatható, amihez a tulajdonosoknak alkalmazkodniuk kell. A szabályozás során meg kell vizsgálni a lakásonként építhető maximális tároló felületet, aminek építése csak egyetlen tömegben engedélyezhető. Kerülni kell a megszakítás nélküli, hosszú garázssorok kialakulását, és törekedni kell a köztes terek maximális fásításra. A szabályozás során ki kell térni a sorgarázsok egységes kialakításának lehetőségére és feltételeire, de kerülni kell a melléképületek merev tipizálását. A melléképületek csak nyeregtetővel fedhetők le, anyaghasználatukban és színezésükben alkalmazkodjanak a főépületekhez.
3. A Wekerle-telep közterületeinek értékőrző szabályozása során törekedni kell arra, hogy az útszelvények, a fasorok és a kerítések révén kifejezésre jusson az úthálózat hierarchiája. Az utcasorokon az eredetileg telepített fasorokat kell rehabilitálni. A kertekbe őshonos növények telepítése kívánatos. A kerítések szabályozásánál figyelembe kell venni, hogy a kerítés anyaga a főútvonalakra néző intézmények előtt eredetileg drótfonatos, a mellékutcáknál léckerítés vagy sövény volt.
4. A Wekerle-telep speciális szabályozási tervének és építési előírásainak kidolgozása során figyelembe kell venni a magasabb szintű (OTÉK, BVKSz és KVSz) jogszabályokat, és az új joganyag szerkesztésénél világossá kell tenni a kettő egymásra épülését. Ugyanakkor világossá kell tenni, hogy a Wekerle-telep esetében a szabályozás egyrészt szinte csak épületenként történhet, másrészt jóval részletesebb kell, hogy legyen, mint az általában szokásos. A sokféle szabályozási szempont érvényesítése érdekében kedvező lehet a rétegelt övezeti rendszer alkalmazása, ami épület-szintű szabályozást is lehetővé tesz. A szabályozási előírásokban azt is világossá kell tenni, hogy az épületek bővítési lehetőségei korlátozottak, és hogy a szabályozási terv szerinti új melléképület létesítése csak a régi elbontása árán lehetséges. A szabályozási terv kidolgozásával egyidőben szükség lenne egy olyan várospolitikai stratégia kidolgozására, ami a lakosságot ill. az építő közösségeket partnernek tekintetné, és megtalálná a környezeti minőségre vonatkozó érdekeltségek közös társadalmi nevezőjét. Ebből a szempontból talán stimuláló lehetne, ha Kispest Önkormányzata kezdeményezné Wekerle-telepnek a műemléki jelentőségű területek közé történő besorolását, ami után szóba jöhet a világörökségi rangra történő előterjesztés is.
5. A Bíráló Bizottság felhívja a kiíró szervek figyelmét, hogy a tervpályázat nyertesével kötendő szerződés keretében a tervezőt kötelezni kell a megvásárolt ill. díjban részesült tervek pozitív, előremutató megoldásainak elemzésére és az átvehető javaslatoknak a végleges szabályozási tervbe történő beépítésére.
A tervpályázatot Szemerey Márta és Pap Ádám szegedi várostervezők nyerték, akikkel a szerződést megkötöttük a munka tehát elkezdődött és abban bízunk, hogy az év végére a Képviselő-testület elé tudjuk terjeszteni jóváhagyásra. 

 Gyulai István  főépítész
&#160;]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Rendelet a címer és a zászló használatáról]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/312</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/312</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			    
Budapest Főváros XIX. ker. Kispest Önkormányzat Képviselő-testületének a helyi címer használatának rendjéről, valamint a "Kispest" név felvételéről és használatának rendjéről és a Kispest zászló használatának rendjéről szóló 18/2001. (V.25.), 4/2001. (II.28.) rendelettel kiegészített 16/1994. (IX. 22) számú rendeletének egységes szerkezetbe foglalt szövege     
   megnyit &#160;&#160;  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Saját zászlója van Kispestnek]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/313</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/313</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			   A képviselő-testület 1994-ben fogadta el Kispest címerét, azonban a Kispest zászló "megalkotásával" adós maradt a testület. Legutóbbi ülésükön pótolták az elmaradást és a jubileumi évben (130 éves Kispest) megszavazták Kispest zászlóját. 
A Dokumentumok Kispest történetéhez című, 1999-ben megjelent könyvben találunk írásos dokumentumot, amely Kispest egykori zászlójára utal. Az 1922-es Kispest rendezett tanácsú város szervezési szabályrendeletének 3. §-ban a következőket olvashatjuk: "A város pecsétje köralak. Felirata fehér mezőben: Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kispest r.t. város 1922...A város színei: vízszintesen kék-fehér." Valamint a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény arhívumában található egy 1925 körül készült (a kor technikai színvonalának megfelelően fekete-fehér) fotó, melyen a Kispest zászló is szerepel.
A kispesti hagyományokat követve elfogadta a képviselő-testület Kispest zászlaját, amely középen Kispest címerét is tartalmazza. A lobogót először június 14-én a Millenniumi Emlékzászló átadási ünnepségén húzzák fel a Városháza előtt. 
 Kispest újság, 2001. június   








]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Millenniumi Emlékzászlót kapott Kispest]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/589</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/589</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Ezer éves államiságunk fennállásának alkalmából a Magyar Köztársaság kormánya Millenniumi Emlékzászlót adományoz minden önkormányzatnak. Kispest Önkormányzata június 14-én a Városháza előtt megrendezett nagyszabású zászlóátadású ünnepség keretében Dr. Áder Jánostól, az országgyűlés elnökétől vehette át a millenniumi zászlót. 
Az ünnepség a Himnusz eléneklésével vette kezdetét, majd Dr. Áder Jánosnak az országgyűlés elnökének ünnepi beszédével folytatódott. Az országház elnöke beszédében méltatta a magyar államiság ezer esztendejét, valamint Kispest fennállásának 130 éves folyamatos, töretlen fejlődését. "Az ezredforduló fontos fordulópont életünkben, hiszen ezer esztendő terveivel, reményeivel, emlékeivel és álmaival léphetünk át az új évezredbe. Ezer esztendő értékeivel a szívünkben, és tapasztalataival a csontjainkban egy olyan magaslathoz érkeztünk, amelyről egy új évezred távlatai tárulnak fel előttünk." A házelnök ezután átadta a Millenniumi Emlékzászlót Sebestyén Márta zászlóanyának, Timár Béla polgármesternek és Dr. Istvánfi Sándor jegyzőnek. 
A zászló átvétele után a polgármester megköszönte az országgyűlés elnökének, hogy elfogadta a kispestiek meghívását. Beszédében kiemelte, hogy "a zászló az összetartozás jelképe, és kifejezi azt az erőt és történelmet, amelyre remélhetőleg dicső jövőnket büszkén és magabiztosan építhetjük". A köszöntők után Sebestyén Márta felkötötte Kispest millenniumi zászlajára a millenniumi szalagot. 
A Kispesten jelenlévő egyházak vezetői közös imádságát követően, Hegedűs László protonotárius kanonok megszentelte a zászló, amit ezt követően a Városháza homlokzatára tűztek ki. Az ünnepélyes eseményt a színvonalas, az alkalomhoz illően összeállított műsorszámok tették valóban felejthetetlenné. Tolcsvay László Bródy-dalokkal, Gálffí László pedig Márai Sándor soraival lépett a színpadra. Az Ady Endre Általános Iskola táncegyüttese magyar táncokat, a Kecskés együttes pedig XVII-XVIII. századi kuruc dalokat adott elő. Az esemény zárásaként részt vevők az Erkel Ferenc Általános Iskola gyermekkórusával közösen elénekelték a szózatot.]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy kispesti patrióta...a közelgő tavaszról]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1013</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1013</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			 Kispest újság, 2002. február  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Wekerle-telep]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/697</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/697</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Cikkek-dokumentumok]]></category>
			<description><![CDATA[&#160;
			   Wekerle-térkép 1926-ból    – a könyv kiadója: ROGOVSZKY ALAJOS könyv- és papírkereskedő Kispest, Hungária út 31.
   Belépés a www.wekerletelep.hu oldalra   

Ady E. u. 7.

Gutenberg krt.

Rendőrkapitányság

Wekerlei Gyermekház

Hungária u. Iskola

Hungária u.

Pannónia u. Iskola

Wekerle kapu

Kós Károly szobra

Kós Károly tér
&#160;]]></description>
		</item>
			</channel>
</rss> 
<!-- Generated in 1,847135 seconds by CMS Made Simple using 14 SQL queries -->
<!-- CMS Made Simple - Released under the GPL - http://cmsmadesimple.org -->
