<?xml version="1.0"?>
<rss version="2.0">
	<channel>
		<title>Kispest.hu</title>
		<link>https://www.kispest.hu</link>
		<description>Current News entries</description>
				<item>
			<title><![CDATA[Péter bácsi, az régen volt!]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/668</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/668</guid>
			<pubDate>Wed, 31 Dec 2003 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[2001. május
			De sokszor hallottam társaságban ezt az elhárító mondatot, amikor valamiről vitáztak, s én jóhiszeműen ajánlottam, hogyan lehetne a témát megoldani. Mivel nem vagyok egy erőszakos ember és valóban elég régen volt, amikor számítottam annyit Kispesten, hogy véleményemet legalább meghallgatták - így fokozatosan elhallgattam e vitáknál. Pedig, ha jól számolok nagyon kevesen élünk már régi kispestiek - ismeretlen egykori vezetők, híres iparosok, tanítók, tanárok, papok, társadalmi egyesületek -, kik egy időben éltek és dolgoztak Kispestért. Ma már sajnos sok esetben elfeledettek, akikről érdemes lenne a mai vezetőknek, tanároknak, diákoknak és újabb lakótársaimnak is valamelyest tudni.
Novembertől, amióta járásomban erősen korlátozott lettem, nem vitázok, inkább, amíg erőm engedi írogatok az Újságban, hol a betű nem tud beleszólni..."hogy ez már régen volt!" - igaz itt a helyszűke miatt nyúlfarknyi lehetőség van, hogy érthető történet születhessen, amit Kispest hatvan ezer lakójából, ha hatvanan elolvasnak.
Előbbi írásaimban közöltem néhány megbecsülendő nevet, de nem adom fel újabbak következnek...Íme: DEMUTH LAJOS tanár.
Demuth Lajos ének- és zenetanár az első világháborús frontszolgálat és a szibériai hadifogságból 1920-ban hazatérve a Kispesti Kossuth téri Polgári Fiúiskolába kapott beosztást.
Ének és zeneoktatásban a Kodályról elnevezett módszerrel kitűnő énekeseket nevelt a 120-150 tagú diákénekkarai számára, akikkel városunk ünnepségein (de egész Budapesten és vidéken is), hangversenyeken, rádióban is szerepelve országos viszonylatban is ismertté tette Kispestet. A Polgári Iskola 40 tagú szimfonikus zenekarával is kiérdemelte neves zeneszakértők elismerését. Államilag engedélyezett hegedűtanfolyamán ingyen tanította a szegény sorsú tehetséges gyerekeket. 1926 -tól a kispesti Deák Ferenc és a budapesti Kölcsey gimnáziumban éneket tanított és énekkart szervezett. 1930-ban az Országos Középiskolai Dalosversenyen a Deák Ferenc Gimnázium énekkarával első díjat nyert, az iskola pedig díszoklevelet kapott. A Kispesti Iparos és Kereskedő Tanonciskola vegyes karával többek között előadatta a Városi Ipartestületi Ünnepségen a Rákóczi indulót is. Budapest Polgári Iskoláinak Dalosünnepén a rendezőbizottság alelnökeként, mint irányító betanítja és vezényli a Zeneakadémián, a hatszáz tagú diák kórust. Mint a Kispesti Zeneegyesület ügyvezető alelnöke éveken át szervezi és irányítja a munkát és hangszeres szereplőként is tevékenykedik. Szimfonikus diákzenekarával, énekkarokkal szerepel és előadásokat tart a Kispesti Népművelési Bizottság rendezvényein.
Nyugdíjasként még éneket tanított a Petőfi utcai iskolában, és tanártársait segítette a versenyek rendezésében, elbírálásában.
Tevékeny élete 1979-ben ért véget. Hamvait a kispesti temetőben helyezték el.
Volt diákjai, régi kispestiek posztomusz díszpolgári címre javasolják, nem érdemtelenül!
 Péter bácsi, Brogyay Péter ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Emléktábla-avatás]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/958</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/958</guid>
			<pubDate>Sat, 31 Aug 2002 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[Emléktábla őrzi mostantól az 1956-os forradalom egyik kispesti mártírjának, Szegedi Flóriánnak az emlékét kerületünkben. Szegedi Flóriánt forradalmi tevékenységért bebörtönözték, majd kivégezték. Az emléktáblát a POFOSZ és az '56-os Szövetség kispesti szervezete, valamint Kispest Önkormányzata állíttatta, melyet szeptember 3-án ünnepélyes keretek között lepleztek le a Kós Károly Általános Iskola falán.
			Csukás Irén a POFOSZ kerületi elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a 44 évvel ezelőtt kivégzett fiatalember Wekerlét védte az idegen hatalommal szemben. Vasvári Vilmos, Szegedi Flórián egykori börtöntársa emlékező szavaiban többek között arra az erőre hívta fel a figyelmet, melyet egymástól kaptak a börtön falai között. Mint mondta "ez az erő abból a gondolatból táplálkozott, hogy amit tettünk, jól tettük, amely hatalmas erő akkor, amikor valaki a halált várja". Megrendítő szavai után Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, valamint Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán című verseket hallgathatták meg a megemlékezésen résztvevő rokonok, egykori bajtársak, kerületünk vezetői, diákok, valamint az érdeklődők. Timár Béla, Kispest polgármestere a jelenlévő fiatalsághoz szólt, kiemelve a múlt ismeretének és méltó emlékezetének fontosságát. Az emléktáblát leleplezését követően az egyházi felekezetek felszentelték, majd az emlékezés koszorúinak elhelyezésével ért véget az ünnepség.  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Brogyay Péter - Búcsúzik az újság szerkesztője]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1009</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1009</guid>
			<pubDate>Thu, 28 Feb 2002 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[A Kispest újság hasábjain gyakran találkozhattak Olvasóink Brogyay Péter múltat idéző soraival. Gondolatai mellett életrajza is mindannyiunk számára tanulságul szolgálhat.
			   Brogyay Péter  
 (   1910-2002)  

Budapesten a Józsefvárosban született 1910. március 24-én. 1913-ban a szűkös lakásviszonyok miatt szüleivel és öccsével együtt az akkor még falunak tetsző Kispest községbe költözött. A család azóta itt él.  
A Kossuth téri Polgári Iskolába járt. Minden vágya az volt, hogy a pedagógiai, tanári pályára lépjen, azonban ebbe a I. világháború beleszólt. Édesapját katonának vitték be, aki a harctéren fogságba esett. A családfő nélkül maradt család sokat nélkülözött, anyagi gondokkal küzdöttek, így a továbbtanulás, a tanári pálya vágyálom maradt a számára. Hogy a családot segíteni tudja, elment szakmát tanulni, műbútorasztalos lett. A tanulás és a tanítás vágya azonban tovább élt benne, így már az 1930-as években tagja lett az akkori Polgári Körnek, és bekapcsolódott a kulturális munkába. Tagja lett az Ipartestületi Dalárdának, részt vett a Katolikus Ifjúsági Kör munkájában, ahol később elnök is lett.  
1938-ban megnősült, felesége régi kispesti családból származott, házasságukból két leánygyermekük született. Miután anyagi lehetőségei megengedték, az Üllői úton üveg-, porcelán-, és edényboltot nyitott.  
A II. világháborúban a Városi Légó Szolgálatnál teljesített ügyeletet, amelynek feladata a sebesültek ellátása és a romok takarítása volt. A háború után a nehezen induló élet szervezésében segített, újjászervezték a Katolikus Kört az elesett családok megsegítésére. Az 1940-es évek végén, amikor a kiskereskedések államosítására sor került, az ő üzletét is elvették, így ezzel egy egész élet szorgalmas munkája semmisült meg. Nehezen tudott elhelyezkedni, előbb mint fizikai munkásként, majd a szakmájában dolgozott, ahonnan mint a Vas és edénybolt vállalat egyik üzletvezetőjeként ment nyugdíjba 1971-ben.  
Ettől fogva, mint nyugdíjas bekapcsolódott a kerületi társadalmi életbe. A Kispesti Kertbarátok Mozgalmába, ahol szervező titkár lett. A Kispesti Társaskörnek megalakulása óta tagja volt. Aktívan dolgozott, műsorokat szervezett, előadásokat tartott Kispest múltjáról.  
Feleségével 1998-ban ünnepelték gyémántlakodalmukat. Az utóbbi időben a kerületi sajtóban, lapunkban, a Kispest újság hasábjain (és más kispesti lapban is) hónapról-hónapra jelentek meg visszaemlékező cikkei. Írásaiban, mint 88 éve kispesti polgár írt a mai fiatalság számára is megszívlelendő tanulságokat a város hajdani életéről, a régmúlt épületekről, az átalakult városról, és a mai életéről.  
Társadalmi munkásságának elismeréseként a Kispesti Önkormányzat 1999-ben "Kispestért" díjjal jutalmazta.
 Bazsó Zoltán  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy kispesti patrióta...  - Búcsúzik Péter bácsitól]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1008</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1008</guid>
			<pubDate>Thu, 28 Feb 2002 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[Brogyay Péter az elmúlt évszázad kispesti Polgára (így nagybetűvel díszítve) 1910-ben született és három éves kora óta itt élt közöttünk Kispesten. Örökre elhagyott bennünket. Pestlőrinci temetésére a családtagok, rokonok, barátok és a kispesti civil egyesületek vezetőin kívül a város polgármestere is eljött.
			Brogyay Péter, aki szemtanúja volt utolsó királyunk megkoronázásának, túlélte az első és második világháborút és élete teljében a kommunista államosítás megfosztotta mindenétől a negyvenes évek végén. Talpra állt és igazi hívő emberként példamutatóan nevelte két lányát feleségével, Rózsikával, akivel soha nem váltott hangos szót még a legkritikusabb időszakokban sem. (Két évvel ezelőtt volt a Kispesti Nagyboldogasszony Templomban gyémántesküvőjük.)  
  Két fotót mutatok meg az Olvasónak, melyek Péter bátyám pillanatképei és nemcsak személyéhez, hanem hozzátartoznak egy kicsit Kispest közéletéhez is.  
Az egyik fotón az egykori kispesti Általános Ipartestület Házának oldalfalán található emléktábla avatása látható. Együtt leplezték le Papp Bandi bácsival, mint a vendéglősök képviselője, Rády József tetőfedő mester, mint a kézműves iparosok képviselője, és Ő a kereskedők nevében. Az emléktábla avatása 1995-ben történt, és valamennyi kispesti képviselő jelen volt.  







  A másik fotón Ráday Mihállyal találkozott 2000 év végén, a kispesti levelezőlap kiállításon, a KMO-ban. Aláírattam a fényképet, és akkor még nem tudtam, hogy utána már nem hagyja el lakását, és csak a Kispest újság hasábjain találkozhatunk írásaival. Ez év januárjában elköszönt az Olvasóktól, mert érezte, hogy nincs több ereje és ideje az új évezredben is tenni valamit a családjáért, a közösségért, röviden: Kispestért  

Isten veled, Péter bátyám.  
 Varga László  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Száz évvel ezelőtt...]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1010</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1010</guid>
			<pubDate>Thu, 31 Jan 2002 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[1902. február 7-én Budapesten született dr. Jahn Ferenc, akit fiatalon, 43 éves korában, 1945. május 5-én Dachauban megöltek.
			Kispesten élt, és kortársai, mint a szegények orvosát ismerték. A dolgozó embereket gyógyítva ismerte fel, hogy a betegségek nagy része megelőzhető. Fáradhatatlanul küzdött-szóban és írásban is- a dolgozók szociális helyzetének javításáért, az elmaradott, alacsony színvonalú, egészségtelen lakásállomány felszámolásáért. Kiállt a munkások addiginál nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése mellett és sokat tett annak eléréséért, hogy élelmezésüket, ruházkodásukat minden időszakban megfelelő szinten biztosítani tudják. A társadalmi igazságtalanság vezette Őt a szocialista orvosok közé, akiknek a későbbiek folyamán irányítójuk, titkáruk lett. A fasizmus felé haladó országban élete nem volt biztonságban. Több évi börtön után a németek hurcolták el Dachauba.  
Dr. Jahn Ferenc nevét kerületünkben utca és emléktábla őrzi. 2000-ben a város vezetése és önkormányzata a mártírhalált halt orvosnak a "Kispest díszpolgára" címet adományozta.
 Chwala Tibor  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy kispesti patrióta... - ...a közelgő tavaszról]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1007</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1007</guid>
			<pubDate>Thu, 31 Jan 2002 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[Gyermekkorom találós kérdése jutott az eszembe ma, ami így hangzik: "Meddig szalad az őzike az erdőbe?", a helyes válasz: "A közepéig, mert utána már kifelé halad." Így vagyunk mi most a téllel, hiszen túl vagyunk a felén, és kifelé megyünk belőle. Közeleg a tavasz.
			Az utóbbi időben megfigyeltem magamon, hogy az időjárás alakulása mennyire jelentősen befolyásolja közérzetemet és gondolataimat. Ezen a január végi napon is, amikor ezeket a sorokat írom, ebben a cirógató napsütésben, engedje meg nekem az Olvasó, hogy nevében is üdvözöljem a közelgő tavaszt, március 21-ét. Aigner Szilárd szerint 120 éve nem volt ilyen magas hőmérséklet január utolsó napjaiban, és azt jósolta, hogy eltart ez az aránylag szokatlanul meleg, jó idő még vagy tíz napig, tehát írásom témája mindenképp aktuális kijelentés is marad.  
Kispesten nagyon sok kerttulajdonos van és én is szétnéztem kertemben. A hó teljesen eltűnt, így láthatóvá váltak a kis hóvirághagymák pici hajtásai. Rögtön eszembe jutott a házikertek legjobb barátja és a virágokat latin nevén megszólító Dávid Miklós. Felhívtam, és elszántan kérdeztem: mit kell most tenni a kertben, mert hurrá, itt a tavasz! Vigyázz, a kutya nem eszi meg a telet, de ha mindenképpen mozogni akarsz a kertben, összeszedheted az őszi faleveleket, a lehullott gallyakat, de csak ott gereblyézhetek, ahol nincs az avar alatt virághagyma. Metszeni semmit sem szabad, és azt is tanácsolta még nekem, hogy "halkan" járjak a barackfavirág bimbójánál, nehogy felébresszem, mert jön még kutyára dér... - fejezte be a telefonbeszélgetést az örökké viccelődő Miklós barátom. Eldöntöttem: nem is fogok kutyát tartani ezen túl sem. És mérgemben az esővíz csatornából szedtem ki az utcai fák leveleit, és helyére csúsztattam egy pár elmozdult tetőcserepet.  
Nos. Írhatnék még arról is, mi közeleg még, amire olyan sokan várnak. Lehet, hogy nem olyan nagy várakozás előzi meg az idei tavaszt, mint a 12 évvel ezelőttit, mikor az volt a tét, hogy jön-e a Kánaán, vagy minden marad a régiben. Konzervatívnak és 12 évvel öregebbnek érzem magam, és a négyévenkénti parlamenti választásokról a több milliárdos üzlet jut eszembe, amit kampánynak hívnak. Bizonyára talpra áll a hazai papíripar, megerősödnek a médiák és jobb kedvük lesz a nyomdai dolgozóknak.  
Írhatnék még arról is, hogy ha ma tartanánk a választásokat, melyik statisztikai hivatal kerülne ki győztesen a számháborúból. Itt ragadom meg a lehetőséget. Kérem azoknak az olvasóknak a jelentkezését, akik részesei voltak válaszaikkal az úgynevezett "reprezentatív" felmérésnek. Statisztikailag a kispesti 28 ezer családból minimum egyet megkérdeztek. Vagy nem?  
Írhatnék még arról, hogy közeleg a nap (február 16.), amikor bevezetésre kerül a Wekerle-telep valamivel több, mint egy éve bevezetett új közlekedési rendjének első korrekciója.  
Röviden: a wekerleiek megnyugodhatnak, mert nem maradnak autóbusz-közlekedés nélkül. Az útlezárást megerősítő betontömbök nem lesznek bekerítve, pl. szögesdróttal, mert eltűnnek, és műkő virágtartók lesznek elhelyezve az aszfalton.  

 Varga László  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Péter bácsi elköszön]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/1011</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/1011</guid>
			<pubDate>Fri, 30 Nov 2001 23:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[Kedves olvasóim! Nem tudom, hányan vagytok még velem együtt a kerületben olyan régi kispestiek, - kiknek éppen, hogy csak ketyeg még az órája - így, hol itt, hol ott cserére szorulna, nem csak az óra, hanem a test más része, szerkezete is! Mégis, este lefekvés előtt hálát adunk az Istennek, hogy, még ha fájdalmakkal is, de családunk körében, barátaink közelében maradhattunk és az előttünk álló hosszú útra csak holnap kell szeretteinktől búcsút venni.
			Évekkel ezelőtt összejött egy kis csapat, célul tűzve, hogy feldolgozzuk Kispest múltját (nekem Plébániánk története jutott), és munkámat el is kezdtem. Közben szaporodott a csapat létszáma, de úgy, hogy az újonnan érkezők Társaskört akartak, és az is lett a vége! Kis lelkes csoportunk feloszlott, ami kár, nagy kár! Így én olykor, ha alkalom kínálkozik, írok olyan régi kispesti közemberről, iparosról, kereskedőkről, akik sok-sok évig velem együtt éltek másodrendű emberként, hogy még nevük is feledésbe merült.  
Most Beretvás Tamás gyógyszerész említeném, kinek patikája az Üllői út és Rákóczi utca sarkán volt, és már a szüleink is - később mi is, ha fejfájás, fogfájás, nátha, idegesség vagy láz gyötört - mentünk, és recept nélkül kaptunk az országos hírű Beretvás pasztillából, mely Tamás bátyánk saját laborjában készült találmánya, és megbízható gyógyszer volt a betegségekre! E patikában nem csak a pasztilla volt híres és jó, hanem az 1926-ban készült diófurnérozású, műbútor kivitelű, egyedi patika-berendezés is, melyet Beretvás Tamás gyógyszerész úr Gondkovics Pál és Herman Ferenc kispesti koszorús műbútorasztalos mestereknél rendelt és készíttetett el.  
Gondkovics Pál műbútorasztalos mester (Kispest, Bem utca 19.) műhelyében 5 segéddel és 4 tanonccal dolgozott, a berendezés alsó, fiókos részét készítették.  
Herman Ferenc műbútorasztalos mester (Kispest, Szigligeti utca 44.) műhelyében 6 segéddel és 5 tanonccal dolgozott (másfél évig én is itt tanultam), a berendezés felső polcos részét készítették, melynek fontos része volt a két sarokban az állóhenger alakú forgatható "méregszekrény", ebbe volt beépítve a mérgeket tartalmazó titkos rekesz. És, ami a mai munkáknál szokatlan, amikor az egyik műhelyben készült alsó részre feltették a másik műhelyben készült felsőrészt, pontosan akkora volt, mint az alsó, tehát milliméterre egyezett!  
Beretvás Tamás 1937-ben halt meg, ezután a gyógyszertárat özvegye, Hanák Blanka vezette két gyógyszerész segítségével. Értesülésem szerint a megmentett berendezést Helytörténeti Gyűjteményünkben őrzik.
Kedves Olvasóim, Barátaim! A régi Kispestről még jó néhány hasonló nevet és történetet illene említenem, kikről-mikről hiteleset kevesen tudnak, de órám-időm lassan lejár, bár e napot mindenki, én is húzni - halasztani szeretném, de Tőletek, Barátaimtól illő még idejében búcsút venni, és ha a "jóságos Bíró hosszabbítana"...
Addig is boldog Karácsonyi ünnepeket és Boldogabb Új Évet kívánok!
 Péter bácsi  ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[Egy megsárgult meghívó margójára]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/666</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/666</guid>
			<pubDate>Tue, 31 Jul 2001 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[Sok mindent gyujt az ember fiatal korában, most éppen nem a pénzre gondolok, mert abból soha nem jön össze annyi, hogy idos korban gondot okozzon, úgy gondolom, menet közben elkölti mindenki!
			De vannak például régi fényképek, levelek, régi iratok, meghívók, sot régi újságcikkek egyikében-másikában néhány mondat erejéig már nem élo barátok cselekedeteirol, tetteirol olvashat és emlékezhet az ember. És az is megtörténhet, hogy véletlenül saját ifjúságáról is fellebbenhet egy-egy fátyolnyi hír, vagy történet. E csomag között is értékes, legalábbis számomra értékes "musoros meghívót" találtam, amely az épülo Jézus Szíve templom javára 1935. december 21-22-én Karácsonyi eloadásra hívogatja Kispest lakóit a KIK, Katolikus Ifjúsági Kör.  
Istenem, hatvan év! Majd egy emberölto ideje múlt el azóta! Nézem a szép pecsétet, olvasom a neveket... és egy egyszer volt legendás híru és talán soha újjá nem születo egyesület a KIK, délibábszeru alakja jelenik meg elottem, olyan ifjúsági egyesületé, melyhez hasonlókat tömegével szüntettek meg a hirtelen jött rendszer rövidlátó követoi.  
A musor megnyitóját Pap Artúr, mindenki által becsült és tisztelt egyházi elnök mondta.  
Karácsonyi játék: Horváth és Szvoboda az Ifjúsági Kör tagjai írták és szereploi között megtalálom az akkor még nyolc éves gyermekszínész Ruttkai Évike nevét, ki felnove a Vígszínház és az ország ünnepelt Ruttkai Évája lett. A hatvanas években naponta találkoztam nemcsak vele, de a többi kituno muvésszel is, amikor a Vígszínházból a szembelévo edényboltba (melynek vezetoje voltam) jöttek át vásárolni.  
A neveket olvasva ennek is, annak is, sokuknak ott voltam a temetésén, de a többiek? Keveset tudok, mert az üzletem elvétele után Pesten kaptam munkát és nyugdíjazásomig kevés idom jutott Kispestre. De szívesen emlékeznék a lánycsoportból például Maróthy Erzsire, a magas, sovány versmondóra, aki Mécs László: Mindenség balladáját szavalta, (hány neves színész csak küszködik e verssel, o pedig úgy mondta, mintha a költo egyenesen neki írta volna!) Aztán említenem kell a szép hangú Zakariás Ancit, a fiúk közül pedig a Balogh fiúkat. Itt hárman szerepeltek, hozzám Ferenc állt közelebb. Jókai: Melyiket a kilenc közül címu színdarabjában Feri az egyik gyermekem szerepét játszotta. A leánycsoport kezdeményezésére megrendezett kiállításra ugyan o egy olyan gyönyöru, kerek dohányzóasztalt készített, amivel igazolta, hogy nem csak a szereplésben, de a szakmájában is felkészült és tehetséges. Egy kisipari szövetkezetnek volt a muszaki vezetoje.  
A kezemben levo musoros meghívón csak néhány név, de az 1933-ban a Püspöki engedéllyel és a belügyi alapszabállyal muködo KIK 120-150 fiú- és leánytaggal alakult egyesület lett, ami valóban ifjúsági volt, mert a leányok férjhez menéséig, a fiúk nosülésig lehettek rendes tagok, utána a pártoló tagok létszámát növelték. A KIK külön legény és fiú csoportja más-más napokon önképzokörszeru összejövetelein a kulturális, hitbuzgalmi, a szegények, elhagyatottak támogatásához szükséges pénzalap eloteremtésére tagdíjfizetés, eloadások szervezése, musorokkal felkészülése, eloadása, ötletek megvalósítása volt a cél. A szegényház gondozottait havonta ajándékcsomagokkal, musoros eloadásokkal kerestük fel. Karácsonykor 15-20 gyerek kapott cipot, ruhanemut, a szüloknek tüzeloutalványt, élelmiszercsomagot ajándékoztunk. A Kör tagjai, lányok és fiúk hány órájukat, napjukat áldozták fel, hogy e célok eléréséhez a szükséges pénzt minden évben eloteremtsék!  
De jött a háború, új vezetok, kiknek nem kellettek ilyen egyesületek!
 Péter bácsi - Bogyay Péter ]]></description>
		</item>
				<item>
			<title><![CDATA[A Kispesti Iparos Dalárda története - Péter bácsi, az régen volt!]]></title>
			<link>https://www.kispest.hu/news/667</link>
			<guid>https://www.kispest.hu/news/667</guid>
			<pubDate>Thu, 31 May 2001 22:00:00 +0000</pubDate>
			<category><![CDATA[Kispest újság - Tallózó]]></category>
			<description><![CDATA[A Kispesti Iparos Dalárda 1931. januárjában alakult Taigiszer Lajos pékmester ipartestületi elnöksége idején. Egy év telt el út- és karnagy-kereséssel, nem nagy sikerrel. (Sztára S., Novák)
			Az 1932-es évben Winkler Rezsőt, a Wekerletelepi Dalárda karnagyát kérik fel, és a dalosok létszámát kibővítik az Iparos-Kereskedő Tanonciskola Demuth Lajos ének- és zenetanár vezette kitűnő énekkarából kiöregedett énekesekkel. Az így átszervezett Dalárda már az 1932-es évben részt vesz a Pestszenterzsébeten megrendezett Kerületi dalosversenyen és harmadik díjat és serleget nyer. Ezen felbuzdulva társasvacsora keretében (reszeltmáj = 1,3O Pengő) tartottuk meg a serlegavatót, amelyen az iparosság színe-java és a város vezetői is részt vettek.  
A következő említésre szóló szereplésünk az 1933. július 2-án Budapesten sorra kerülő XXIII. Országos Dalosversenyen volt, ahol Bárdos Népdalfeldolgozását énekeltük és harmadik díjat (ez országos versenyen nem rossz) és serleget nyertünk. Közben alkalmanként továbbra is énekeltünk az Ipartestület ünnepségein, szerenádokon, esküvőkön, temetéseken.  
Az 1934-es év nagy erőpróba elé állította a karnagyot, a Dalárdát! Beneveztünk a III. Országos Iparos Dalosversenyre. Komoly próbák kezdődtek, és a verseny előtti héten nagy sikerrel mutattuk be a versenyszámainkat a kispesti közönségünknek. Ez nagysikerű est volt. A Dalárda versenyszámain kívül volt versmondás, szóló ének, színdarab, világposta, szépségverseny, tánc reggelig. Így a Pécsett rendezett országos versenyen a könnyű népdalcsoportban Zöld Károly: Derül-borul c. népdalegyveleg előadásával a Dalárda fennállása alatti legnagyobb sikerét érte el, és az első díj megszerzésével egy 44 dekás kalapált ezüstserleget nyer, melyet a kultuszminiszter (Hóman Bálint) ajánlott fel a győztesnek. Az esti díszhangversenyt, melyen Dalárdánk is szerepelt, a Rádió is közvetítette. A siker részesei: Winkler Rezső karnagy, és a dalosok: Bátora János, Kiss Zoltán, Prokker Ádám, Rösch Mihály, Dobos Gyula, Tieschmiedt Ede, Csóri Hugó, Ladányi Sándor, Rukk Mihály, Spacirer János, ifj. Triff György, Babák József, S. Kovács József, Taliga J. Brogyai Péter, Kubacsny Vilmos, Zakariás József, Garamvári István, Mausch Dániel, Jaloveczky József, Kispeti Gyula, Pintér György, Simon Béla, Szőlősy G., Virizlay M., Balog István, Pápay Ernő, Halmi András, Schmaller László.  
Az 1935-ben, Kispesten rendezett kerületi Dalosversenyen második dí jat és serleget nyertünk. (Ekkor ünnepelte a Kispesti Dalárda 4O éves, a Wekerlei Dalárda a 25. éves jubileumát is.)  
1936-ban Soroksáron kerületi versenyen tiszteletdíjat és serleget nyertünk. 1937-ben a Miskolcon tartott IV. Országos Iparos Dalosversenyen a nehéz népdal csoportban Kodály Zoltán: Karádi nóták című versenydarab előadásával szintén óriási sikert arattunk és elhoztuk az első díjat a serleggel. 1938-ban Monoron rendezett kerületi versenyen pedig másodikok lettünk, és még egy serleggel gyarapodott gyűjteményünk.  
E szép sikereit a Dalárda Winkler Rezső karnagynak, a lelkes dalosoknak, de nem utolsó sorban Taigiszer Lajos Ipartestületi elnök dalszeretetének és anyagi támogatásának köszönhette. 1939-ben a Dalárda vegyeskarrá alakult, de versenyen már nem vett részt, mert elkezdődtek a katonai behívások és a háború. Úgy búcsúztunk, hogy majd a háború után találkozunk!
 Péter bácsi - Brogyay Péter  ]]></description>
		</item>
			</channel>
</rss> 
<!-- Generated in 0,18042 seconds by CMS Made Simple using 11 SQL queries -->
<!-- CMS Made Simple - Released under the GPL - http://cmsmadesimple.org -->
