Részlet Siklós Zsuzsannának, a Kispesti Vigadó és a Kispesti Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének a KMO Művelődési Ház történetét feldolgozó munkájából.

Colonie-Klein-Pest néven 1869-ban keletkezett az a település, melyet Kispestnek nevezünk a mai napig. A terület akkoriban kietlen pusztaság volt, s a betelepülő;knek, nemcsak lakókörnyezetüket, hanem életterüket is ki kellett alakítaniuk. Az 1873-ban egyesített (Buda, Pest, és Óbuda) főváros, a felgyorsuló építkezések, a modernség vonzerőt gyakorolt mindazok számára, akik bíztak a felemelkedés lehetőségében. Az olcsó, de mégis a város közelében lévő terület, mint Kispest, sokak számára az egyetlen megoldás volt, a lakó és munkakörülmények megteremtésében. Azonban az idetelepülőknek, az otthon teremtésén túl, a közösségi lét minden elemét ki kellett építeniük. A megalakuló asztaltársaságok érdeklődési körök mentén szerveződtek, így jött létre 1893-ban a Kispesti Munkáskör.
A megalakulást követő években a Munkáskör elfogadottá válik a községben, és 1899-ben vetődik fel először, hogy egy önálló épületben egy "igazi munkásotthonra", lenne szükség ahhoz, hogy a kör igazán minden célját meg tudja valósítani. Ettől az időszaktól kezdve minden rendezvényüket (bálokat, színházi előadásokat stb.) ennek a célnak az érdekébe állították. 1909-ben hozzák létre a Munkásotthon Építő Bizottságot, majd 120 taggal megalakítják a Munkásotthon Építő Szövetkezetet. Céljuk, hogy a helybeli szervezett munkásság számára kényelmes, modern otthont építsenek. 20 koronás részjegyeket bocsájtottak ki, gyűjtést kezdeményeztek, kulturális, szórakoztató esteket rendeztek azért, hogy alaptőkéjük gyarapodjon. Ez akkoriban igen jellemző volt Kispesten, hiszen a közintézmények, templomok, szobrok, jelentős része ugyanilyen módon létesült. Közben azonban kitört az első világháború és a befolyt összegekből, a hadba vonulók családjait segélyezték. Döntő fordulat csak 1922-ben állt be, amikor is október 15-én díszes ünnepség keretében lerakták a Munkásotthon alapkövét. Az otthon felépítéséhez, ekkor még nem állt rendelkezésre a teljes összeg ezért például az ünnepségen arra kérték a jelenlevőket, hogy egy-egy emléktéglával ajándékozzák meg az otthont. A felhívás nem volt eredménytelen, sőt a kispesti munkások felajánlották, hogy ingyen munkával segítik az építkezést. Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult és a Vas-és Fémmunkások Szakszervezetéttől kértek további anyagi támogatást. A tárgyalásokat vezető Boer Ferenc így emlékezett vissza:" Hát ez a komisszió csak részben sikerült. A vasasok csak úgy vállalták, hogy a munkásotthon teljes tulajdonjoga az övék lett. Ez abban az időben a kispesti munkások között feszültséget is jelentett, amit nehezen tudtunk enyhíteni..."
Az otthon avatására 1923. május 6-án került sor. Az egykorú beszámolók szerint, gyönyörű verőfényes napon, óriási közönség részvétele mellett adták át az épületet. A felavatott munkásotthon Kispest egyik legmodernebb és legszebb épülete lett. A század harmincas éveire már "rutinosan" működött az intézmény. Zenei, színházi esteket rendeztek, és vendégül látták a korszak kiemelkedő baloldali szellemiségű művészeit, tudósait: Várnai Zseni, József Attila, Révész Béla és mások fordultak meg a Teleki utcai otthonban. 1938-ban nyilas támadás érte a házat. A berendezést összetörték és ettől az időtől fogva fokozottan ellenőrizték az ott folyó szemináriumokat, tanfolyamokat, találkozókat. Az erre az időszakra visszaemlékezők, többnyire fűtetlen helyiségekre, egy-egy zenei előadásra, illegális nyomdára emlékeznek és arra, hogy 1944-ben katonákat szállásoltak el az otthonban. A II. Világháborúban jelentősen megrongálódott létesítmény újjáépítésére 1945 után nagy hangsúlyt helyezett a Vasas Szakszervezet. 1950-ben a munkásotthont a Vörös Csillag Traktorgyár (VCST) épületeihez csatolták (a volt Hofherr-hez), és 1960-ban jelentősebb költséggel átépítették az épületet. 1961-ben nyitották meg, mint a VCST Művelődési Központját, amely elsősorban a traktorgyár dolgozóinak művelődési igényeit volt hivatott kielégíteni. A fenntartó 1983 nyarán a művelődési ház tevékenyégét megszüntette. A Vasas Szakszervezet, a Magyar Vagon- és Gépgyár, a kerület vállalatai és szövetkezetei összefogtak egy teljes rekonstrukció feltételeinek megteremtése érdekében. A felújítást a Vas-, Fém- és Villamos Ipari Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetőségével kötött megállapodás értelmében az akkori kerületi tanács koordinálta. Az építkezés 1983 decemberében kezdődött. Az építkezéssel egyidejűleg újra kellett szabályozni a művelődési ház működtetését. A Vasas Szakszervezet megtartva tulajdonjogát az épületre az intézmény üzemeltetését, működtetését átruházta a kerületi tanácsra. A XIX. kerületi Tanács VB. 1985-ben létrehozta a művelődési ház kategóriába tartozó Kispesti Munkásotthon elnevezésű közművelődési intézményt. 1985. december 9-én ünnepélyesen megnyitották az újjávarázsolt házat, régi nevén Kispesti Munkásotthonként.

(Kispest újság, 2003. október-november)